Borika tilosban járt. Alaposan körülnézett, mielőtt belépett volna a kicsi, hatodik kerületi krimóba, nem követi-e valaki, azután besétált a kockás vászonterítőkkel letakart asztalok közé, és megállt az egyik hátsó box előtt.

– Késtél – mondta nyersen Ficsor Péter, a Succes-ből kirúgott nyurga irodavezető.

– Kolossy rám nyomott egy csomó melót – válaszolta védekezve Borika. – Az a nő ezerszer rosszabb nálad.

– Ja, mellettem arany életed volt – morogta a férfi. – De az a ribanc mind a kettőnknek betett. És mit szól a stílusához Tormássy?

– Nem tudom, mit csinált vele az a ringyó, de Tormássy egyszerűen imádja. A tenyeréből eszik, minden ötletét zabálja… nem tudom, mi lesz ebből.

– Egy nagy bukta, az lesz – vigyorodott el Ficsor. – Elhoztad, amit kértem?

Borika megint körülnézett, aztán vonakodva bólintott. A táskájából elővett egy dvd-t, és odaadta a férfinak.

– Ha ez kiderül, kirúgnak… – suttogta.

– Nem fog kiderülni – nyugtatta meg Vicsori. – Elintézek néhány dolgot, és Tormássy azt hiszi majd, az a drágalátos Liza keverte itt a dolgokat. Ez a dvd pedig megy a Sales&Co-nak.

– De várj… a Sales az a konkurencia…

– Ja, persze. Ezért kell tudniuk, mivel akartok előállni az orosz tender kapcsán.

– Álljunk meg egy szóra. Ha a Sales nyer, akkor a Succes elveszít egy megrendelést. Kevesebb lesz a bevétele, és előbb vagy utóbb létszámleépítés következik. Akkor pedig engem tesznek ki először…

– Ne aggódj. Segíteni fogok. Egy egész vagyont fogunk kipréselni Tormássyból, ha ki mer rúgni. Ismerem jól a jogászukat. Egyszerűen képtelen egy normális felmondást készíteni. Bele fogunk kötni. Ha kell, tanúskodom melletted.

– És a Sales fizet ezért a dvd-ért…?

Ficsor vizsgálódó tekintettel mérte végig Borikát.

– Fizet… – mondta végül. – De te nem kapsz egy vasat sem. Elégedj meg azzal, hogy segítessz nekem megrángatni azt a beképzelt libát.

A nő csalódott képet vágott. Hamarabb kellett volna gondolkodnia. De dolgozott benne a volt főnöke iránti engedelmesség és a bosszúvágy, és ezek elhomályosították a látását.

– Megrángatni?

– Nos, a minimum, hogy elveszíti az állását. Jobb esetben akár büntető eljárást is kezdeményeznek ellene, és persze beperelik egy nagy csomó kártérítésre.

– Jól hangzik… – suttogta Borika. Eszébe jutott, milyen lekezelően, milyen gonoszul bánt vele Liza az utóbbi időben.

– Most menj vissza, nehogy valakinek feltűnjön, hogy nem dolgozol.

– Nana, az ebédidőmet ott töltöm el, ahol akarom! Ebbe még Kolossy Liza sem szólhat bele.

Ficsor gonoszul elmosolyodott.

– Még ha akarna, akkor sem fog tudni túl sokáig beleszólni…

Liza aktív munkával töltötte az ebédidőt. Az orosz projekthez készített kiegészítő ábrákat és magyarázó kimutatásokat. A teljes anyagot a gépén tárolta, más nem férhetett hozzá, csak ő és Edit. Tormássy nagy vonalakban már ismerte az elképzelést, de teljes mértékben péntek délután akarta előadni neki Liza azt, amin már egy ideje dolgozott.

Az órájára nézett, és úgy döntött, megenged magának egy kevés lazítást. Feltárcsázott egy számot.

– Szia!

– Szia, Liza, miért hívsz?

– Patrik, Patrik, miért olyan tartózkodó a hangod? Apu mondta, hogy előkerültél, és ismét bejársz az irodába.

– Igen, és rengeteg a dolgom. Mondd, mit szeretnél, aztán haladjunk…

– Téged szeretnélek, te kis forgómorgó!

– Hagyjuk ezt, Liza.

– Mi van, megint összejöttél a frigid barátnőddel?

– Ne beszélj így Adélról! Az a lány nagyon sokat tett értem. Rengeteget köszönhetek neki.

– És jó vele az ágyban?

– Most leteszem – mondta nyugodtan Patrik. Liza élvezettel figyelte, valóban bontja-e a férfi a vonalat. Mikor ez nem történt meg, a lány kuncogni kezdett.

– No, tedd le… Nem teszed? Akkor figyelj ide. Szerintem te kerülsz engem. Úgy gondolod, ha találkoznánk, nem tudnál ellenállni nekem. Én is így gondolom. Töprengj el azon, a hálára alapíthatsz-e hosszútávú kapcsolatot. Tudom, hálás vagy annak a nőnek. Egyébként talán én is hálás vagyok, hiszen visszahozott téged. Nekem. Nem magának, még ha azt is hiszi.

Patrik nem válaszolt. Érezte, ahogyan lassan elgyengül, ahogyan hallgatja a szirén szavait. Eszébe jutott Liza puha bőre, finom illata, és megrohanta a vágy.

– Azt hiszed, nincs igazam? Akkor tegyél egy próbát. Találkozzunk. Amikor szemtől szemben állunk egymással, minden ki fog derülni.

– Ok – felelte Patrik rekedten. – Találkozzunk ma, munka után. Elmegyek érted a Succes-hez fél ötre.

– Megbeszéltük. Várlak.

Liza bontotta a vonalat. Elsétált az ablaktól, ahonnan tiszán láthatta, ki mennyire merül bele a munkájába, így azt is észrevette, hogy Borika most tér vissza az ebédszünetéről. Az órára nézett, és elhúzta a száját. A nő pont 24 percet volt távol, annyit, amennyi a munkahelyi szabályzatban szerepelt.

Liza ránézett az asztalára, és feltűnt neki egy boríték. Erre nem emlékezett. Feltépte a nagy, barna csomagot. Egyetlen papírlap hullott ki belőle, rajta rövid, géppel írt sor: “Vigyázzon! A környezetében valaki információkat szivárogtat ki volt Succes alkalmazottaknak. Ha érdeklik konkrétumok, jöjjön fel IRC-re, menjen be az #igazsag szobába, és keresse igazmondót.”

Lehet, hogy ez anyám idétlen vicce? – gondolta Liza. Rá vallana ez az “igazmondó” dolog. Meg fogja kérdezni tőle, elvégre hamarosan meg akarja szervezni a találkozót a szülei között. Nem tudta, mit reméljen ettől a randitól. Tudat alatt talán arról ábrándozott, hogy az apja és az anyja ismét összejönnek, és az élet belezökken a rendes kerékvágásba.

Leült a laptopja mellé, és felment az internetre. Keresett egy IRC kliensprogramot. Tudta, hogy ez is olyasmi, mint a messenger vagy a skype, annyiból másabb, hogy az IRC szervereken elkülönült helyekre, virtuális szobákba lehetett bemenni, és ott beszélgetni más, álnéven bent tartózkodó felhasználókkal. Nagyon régen nem IRC-zett már, legutóbb talán középiskolásként. De ismerte a technológiát, így hamar megtalálta az #igazsag szobát. Csak egy bot volt bent, ez egy program, ami arra szolgált, hogy a szobát fenntartsa akkor is, ha az azt létrehozó felhasználó nem tartózkodott éppen az IRC-n. Mivel az IRC csak valós idejű beszélgetéseket tett lehetővé, így Liza nem tudott üzenetet hagyni Igazmondónak. Úgy döntött, belép majd később, de addig is, nyitva tartja a szemét az irodában.

Hamarosan Tormássy hivatta.

– Ezt kaptam. Te láttad már? – és a lány elé lökött egy barna borítékot. Liza higgadtan kinyitotta, és kivette belőle a papírt. Majdnem ugyanazt a szöveget olvasta: “Vigyázzon! A környezetében valaki információkat szivárogtat ki volt Succes alkalmazottaknak. A konkrétumokkal hamarosan jelentkezem. Igazmondó.”

– Én is kaptam egy hasonlót. Rajta vagyok, hogy ellenőrizzem, mennyi ebből az igazság.

– Ok, de minél hamarabb. Az orosz megrendelés nagyon-nagyon fontos, ezt nem kell neked mondanom. Ha a Sales, az Omnibusiness, vagy bármelyik másik cég megtudja, mit szeretnénk…

– Nem tudja meg. A kampány anyaga az én gépemen van. A belépési kódot csak én tudom és a titkárnőm.

– Edit… megbízható?

– Azt hiszem, igen. De ellenőrizni fogom ezt is.

– Köszönöm, Liza. Akkor munkára!

Liza visszatért a szobájába. Útközben lebonyolított még egy hívást.

– Szia Apukám, itt a kislányod beszél!

– Szia Liza! Mi újság?

– Találkoznunk kellene a héten. Mondj néhány időpontot, amikor alkalmas neked!

– Hűha, milyen üzletasszonyosan beszélsz – mosolygott a telefonba Kolossy. – Azt hiszem, csütörtökön délután jó lenne, például öt körül?

– Rendben! A részletekkel jelentkezem! Szia Apu!

– Szia, kislányom!

Liza ismét beizzította az IRC-t. Az #igazsag szobában ezúttal nemcsak a bot tartózkodott, hanem Igazmondo is.

– Üdvözlöm, Kolossy kisasszony!

– Ki maga?

– Lényeges az? Sokkal fontosabb dolgokról van szó, mint az én személyazonosságom.

– A szavahihetősége miatt kérdezem. Tudnom kell, ki maga.

– Nos, legyen annyi elég, hogy a konkurenciának dolgozom.

– Sales? Omnibusiness?

– Ne haragudjon, nem mondhatok többet. Viszont felháborít, ha egyesek nemtelen eszközökhöz folyamodnak. És nálunk, az orosz projekttel kapcsolatban most ez történik.

– Miért zavarja, ha nyer a cége? Akár nemes, akár nemtelen eszközökkel? Ez nem vall sales-es dolgozóra…

– Köszönöm a többiek nevében is ezt az általánosítást. Ha ez a véleménye, felejtsük el az egészet.

– Mondja el, amit tud, én pedig értékelni fogom magamban, mennyire hihető a története.

– Nos, rendben van. Tudom, hogy valaki maguktól információkat szolgáltat ki nekünk. Az összekötő a Sales-nél Garanits Richárd. Gyakorlatilag a teljes anyagot meg tudom szerezni, amit átadtak nekünk.

– Hogyan adja át nekem?

– Ne reménykedjen. Az inkognitómat meg kívánom tartani. Tegyen le egy üres dvd-t a Sales portájára, Tiffany névre, egy órán belül. Délután ötre ott lesz a maguk recepcióján a dvd, rajta a teljes anyaggal.

– De abból még nem fogom tudni, ki az, aki a Succes-től kiszivárogtatta az információkat.

– A dvd-n rajta lesz az illető neve is, egy pdf fáljban. Értesítettem, a főnökét is. Ezért a dvd-t együtt nézzék meg. A pdf fáljnak lesz egy titkosított kódja, ezt Tormássynak küldöm el. Ezzel biztosítom azt, hogy ebben az ügyben tényleg együtt járjanak el.

– Nem hiszek magának.

– Rendben. Ha gondolja, ellenőrizze, tényleg jelentkeztem-e a főnökénél. Vagy ellenőrizze, valóban Garanits foglalkozik-e nálunk az orosz projekttel. Azt, hogy igazat mondok, csak úgy tudja ellenőrizni, ha átadom az anyagot. És hogy nem átverés, azt azzal biztosíthatja, hogy maga adja ide a dvd-t, amire átteszem az egészet. Ha akarja, jelölje meg.

– Még egyszer mondom, nem hiszek magának.

– Egy órája van, Kolossy kisasszony. Ha nem, nem. De akkor felejtse el, hogy bármikor is a végére járhat ennek. Viszlát!

Igazmondo ezzel kilépett a chat-ről.

Liza elgondolkodott. Aztán a belső telefonon gyorsan feltárcsázott egy számot.

– Szia, Kolossy Liza vagyok. Figyelj, meg tudnád nekem mondani, a Sales-nél ki foglalkozik az orosz projekttel? … Aha… igen, köszönöm!

Letette a kagylót. A PR részleg vezetője szerint valóban egy Garanits Richárd nevű fickó felelt az oroszokért a Sales-nél. Azaz Igazmondo valóban igazat mondott. Ebben legalább is biztosan.

Aztán Liza beütötte a titkos kódot, és belépett a projekt anyagát tartalmazó mappába. Ezt a mappát felhő rendszerben kezelte, egy távoli, a Succes által fizetett szerveren tárolta, és a könyvtárnak külön belépési kódot adott meg. Lekért egy forgalmi naplót. Az adatok szerint 52 alkalommal lépett be ide.

A lány szája kemény, vékony vonalba húzódott. Pontosan emlékezett rá, hogy kereken 50 alkalommal foglalkozott ezzel a mappával, ezt a lekérdezést megelőzően. Azaz valaki belépett ide, aki nem Liza volt.

A lekérdezést kiegészítette az IP-címekkel is. Hosszú listát kapott, ahol 51 alkalommal ugyanaz a virtuális számítógép azonosító szerepelt. Egyszer pedig egy másik. Ismét felvette a telefont.

– Kérem, Gyula, jöjjön fel hozzám!

Pár perc múlva kopogtak, és belépett az informatikus.

– Kinek az IP-címe ez? – kérdezte kertelés nélkül Liza.

– Pillanat… – az informatikus beütött néhány számot a gépbe. Egy új ablak nyílt meg, benne az iroda sematikus vázlata. Liza felismerte az elrendezést. A lenti munkaállomásokat ábrázolta. Az egyik asztal felett villogni kezdett ugyanaz a szám, mint amelyikre a lány rákérdezett.

– Látom – sziszegte a lány. – Ez Borika asztala.

– Igen, Prohászkáné Borika.

– Azt meg tudja mondani, Gyula, hogy van-e bármilyen kémprogram a gépemen?

– Megnézem – Gyula lefuttatott néhány tesztet. Eltelt pár idegborzoló perc. Aztán az informatikus felnézett. – Semmilyen kémprogramot sem találtam. Ha van, akkor valami egészen speciális lehet. De én inkább arra hajlok, hogy nincs.

– Köszönöm. Kérem, ami most történt, arról ne szóljon senkinek.

– Persze, ok.

A férfi kiment a szobából, Liza pedig rácsipogott Editre. A titkárnő éppen a nyomdát ellenőrizte egy újságkampánnyal kapcsolatban, de félbehagyta a munkát, és besietett a főnökéhez.

– Figyelj ide, Edit. Megadtad bárkinek is az elérési kódunkat?

– Nem, dehogy!

Liza mélyen beszívta, majd kifújta a levegőt.

– Még egyszer kérdezem, Edit. A munkahelyed függ attól, mit válaszolsz. Megértetted?

A titkárnő sápadtan bólintott. Liza megismételte a kérdést.

– Tehát megadtad bárkinek is az elérési kódot?

– Én… én nem akartam. De egyszerűen nem boldogultam egyedül. És ő segített… Szégyeltem elárulni neked, hogy nem tudtam megoldani, amit rám bíztál, csak segítséggel.

– Ki volt az?

– Borika…

– Tűnj ki innen – Liza csendesen, látszólag minden harag nélkül ejtette ki a szavakat. – Később eldöntöm, mi legyen veled. Addig is senkinek sem szólhatsz egy szót sem arról, amiről beszéltünk.

Edit piros arccal menekült ki a szobából, Liza pedig töprengeni kezdett. Ezek szerint az anyag valóban kijutott. Ebben igazán biztos akkor lenne, ha azt a dvd-t eljuttatná a Sales-hez. Döntött. Vette a könnyű tavaszi kabátját, és kisietett az irodából.

Amikor visszatért, ismét lekérdezte a forgalmi naplót. 53 belépés. Akkor ez rendben van.Leült a gép elé, és dolgozni kezdett. Megszakítás nélkül dolgozott ötig. Ekkor felszóltak a recepcióról, hogy futár érkezett egy borítékkal.

Liza feltépte a már ismerős, barna csomagot, amiből kihullott a dvd. Valóban ez volt az, amit ő maga tett le a Sales portáján néhány órával ezelőtt. Berakta a gépébe, elsőként lefuttatott rajta egy vírus- és kémprogram ellenőrzőt. Nem talált veszélyes fáljt. Gyorsan belenézett a könyvtárba. Felismerte a saját munkáját, az orosz projektet elejétől a végéig. A pdf is ott volt, a könyvtár mellett, de hiába akarta megnyitni, mert a program jelszót kért. Liza felsóhajtott, és átment Tormássyhoz.

– Azt hiszem, kaptál egy kódot…

– Igen.- válaszolta Tormássy. – Nemrég jött egy ismeretlen számról egy kód. De mi ez?

– Ennek a pdf-nek a kódja – mondta dühösen Liza, azzal elővette a dvd-t, betette Tormássy gépébe, és elindította a pdf fáljt. – Állítólag annak a neve szerepel rajta, aki kiszivárogtatta az információt.

– Nézzük! – Tormássy feszült várakozással pötyögte be az sms-ben kapott számsort. A pdf megnyílt. Egy nagyfelbontású képet töltött be lassan.

A képen Liza látszott, ahogyan a Sales portáján átad egy csomagot a recepciósnak.

– Ez ma készült! – kiáltott fel a lány.

Tormássy vizsgálódva nézett rá.

– Nem mondanám… a kamerafelvétel időpontja ott van a jobb felső sarokban. Ez itt két hete történt…

– Ugyan már…

A kép teljesen letöltődött. Az alján a következő szöveg szerepelt: “Aki az információt kiszivárogtatta a Sales részére, az Kolossy Liza.”

– Ez nevetséges – mondta a lány. – Egyszerű provokáció. Ráadásul elég gyenge.

– Elhiszem, Liza, hogy ezt kell mondanod. A helyedben valószínűleg én is ilyesmit hoznék fel.

– Csak nem adsz ennek hitelt?

– Nem tudom. Ki kell vizsgálnom ezt a dolgot. Amíg nem jutok a végére, addig felfüggesztem a munkavégzésedet…

A lány elmosolyodott.

– Örülök, hogy te ezen nevetsz – mondta sértődötten Tormássy.

– Ne haragudj, nem rajtad nevetek – válaszolta Liza. – Csak azon, hogy mindezt pontosan láttam előre. Ezért van egy javaslatom.

– Egy javaslatod…?

---

Kolossy Bernát mit sem sejtett arról, hogy a lánya milyen munkahelyi gondokkal küzd. Az ügyvéd jelenleg egészen mással foglalta el magát. Boldog volt.

Ott állt Viktória nagyszobájának a közepén, és azt várta, hogy a nő felöltözzön. Azt tervezték, hogy elmennek színházba az este. Valami könnyed krimiparódiát nézett ki Viki, és elcsábította magával Bernátot is az előadásra.

Elcsábította a férfit egyébként is. Mind a ketten úgy érezték, mintha hirtelen tizenévesekké váltak volna. Összebújtak, csókolóztak, és tegnapelőtt óta az estéket hol egyiküknél, hol másikuknál töltötték. Ugyan egyikük sem említette, de a levegőben lógott a kérdés: hogyan tovább?

Bernát nem bánta volna, ha szorosabbra fonják a kapcsolatukat. Megértették egymást szakmailag is, a szerelemben is, közös témáikat órákon keresztül beszélték meg, és úgy látszott, Viktória is boldog. A közöttük lévő tizenhárom év a mai világban egyáltalán nem tűnt kirívónak vagy különösnek, Kolossy jóval nagyobb korkülönbségeket is látott már a környezetében. A nőnek nemcsak a férfit és a szeretőt jelentette az elmúlt két napban, hanem a tanítót is, bár Viktóriának a családjogi ügyekben talán nagyobb tapasztalata lehetett, de minden egyébb esetben Bernát mondott új dolgokat neki. Ahogyan éppen most is.

– Szóval a cégeljárásban ezzel a húzással gyakorlatilag megszűnt az egyórás bejegyzés. Ha ugyanis az ügyvédet fogják 50-500 ezer forintra bírságolni azért, mert valami nem került beadásra… és tudod, Viki, hogy az ilyen mulasztásokban általában vastagon az ügyfelek vannak benne… szóval az ügyvédek nem fogják vállalni ezt a fajta cégeljárást, és ennyi…

Viktória átsietett a szobán. Leheletnyi selyem kombinéban volt, és Bernát egyetlen pillanat alatt elfelejtette, miről is beszélt.

– Ne haragudj, Berni, nem tudtam figyelni. Szerinted a kék ruhámat vegyem fel?

Kolossy felnevetett.

– Én legszívesebben a fekete minit látnám rajtad! De csak itthon… – tette hozzá. – Irigyelném az összes többi férfit, ha ők is megnézhetnének abban a ruciban…

– Olyan drága vagy – mosolygott Viki. – Irigyled, hogy a fekete minimben látnak mások? Gondolj arra, hogy te úgy is láthatsz, ahogyan senki más…

Tovább robogott, hogy felkapjon valamit.

Kolossy leült az asztalhoz, Viktória laptopja mellé. Gondolta megnézi, pontosan mikor kezdődik az előadás, és elolvas egy-két kritikát, amíg a lány elkészül.

A laptop főképernyőjén, az asztalon meglátott egy mappát. Ambrody. Ennyi szerepelt címként. Bernát nem tudta megállni, és rákattintott. A mappa a lánya, Kolossy Liza és Ambródy Frenk közötti per anyagát tartalmazta. Itt a kereset. Na igen, ezt ismeri. Viki igen nagy alapossággal állította össze. Aha, azután a házassági papírok. Persze, a marriage licence, meg a házasságkötésről szóló oklevél másolata, mind szépen, akkurátusan beszkennelve. Ezeket Bernát most látta először, mert Liza természetesen semmit sem talált.

A férfi tovább nézelődött, és egyszerre megmerevedett. Az egyik szkennelt irat, egy angol nyelvű orvosi lelet volt. A páciens neve Frenk, Ambrody. S ahogyan Bernát átfutotta az iratot tudta, hogy ezzel az információval megnyerheti a pert.

– Találtál valami érdekeset? – kérdezte Viktória, és egy észbontó, kék ruhában jelent meg a kisszoba ajtajában. Bernát zavartan ránézett, és észrevétlenül bezárta a Frenk mappát.

– Semmit, drágám… – mondta. – Azt hiszem, nekünk kell majd kialakítani a véleményünket a darabról.

– Az a legjobb! – bólintott a nő. – Akkor majd este megtárgyaljuk… az ágyban!

Kolossy mosolyogni próbált, de az agyában az zakatolt, szabad-e ilyet tennie? Kihasználni egy nő szerelmét azért, hogy megnyerhesse a lánya perét… A férfi nem tudott válaszolni, azt azonban tudta, hogy a jövő heti tárgyalásig a kínok kínjai várnak rá.