Regényi belépett a feldúlt irodába, és döbbenten nézett körül.
– Hát itt meg mi történt?
Adél arra gondolt, jól adja az ártatlant a férfi. Pedig nyilván az ő parancsára kutattak át mindent, és semmisítették meg a páncélszekrény tartalmát.
– Betörtek hozzánk, vagy nem látja? – Cilike még mindig igen morózusan állt a dolgokhoz. Utálta, hogy megsértették az iroda integritását, utálta, hogy pakolnia és takarítania kell, de még ennél is jobban utálta, hogy idejön egy ember, és szövegel nekik ahelyett, hogy segítene, vagy ha az derogál neki, akkor legalább eltakarodna innen.
– Látom, hölgyem! – felelt udvariasan Regényi. – Inkább az érdekelne, ki tette és miért.
Cilike horkantott egyet, mint valami kivénhedt víziló, és folytatta a rendrakást Kolossy ügyvéd úr irodájában. Adél kettesben maradt Regényivel.
– Hogy van a feleséged? – kérdezte a lány.
A férfi elmosolyodott.
– Biztosan jól. Tegnap este megint kaszinózott, és ha nyert, akkor jól van. Ha veszített, akkor hamarosan jelentkezik, mert pénz kell neki.
– Ha nem szereted, miért nem válsz el?
– Ez nem olyan egyszerű… És azt hiszem, ha lenne valamilyen inspirációm… Akkor sokkal jobban menne a dolog.
– Milyen inspiráció?
Regényi közelebb lépett a lányhoz.
– Nem tudod? – kérdezte, és ugyanolyan képet vágott, mint a Rózsadombon, amikor megcsókolta a lányt.
Adél menekülésbe kezdett. Nem akart cirkuszt Cilike előtt, annál inkább nem, mert maga sem tudta, milyen is a viszonyulása Regényihez. Gyanakodott a férfire, de valahol mélyen a szívében szeretett volna hinni neki.
– Itt nem fogsz nyalifalizni. Inkább segíts! Patrik eltűnt, a török vitte magával pénteken. Azóta nincs hír róla…
– És ez baj? – kérdezte István. De azonnal megbánta az otromba viccet. – Bocsáss meg! Elintézek néhány telefont, és megkérem egy ismerősömet, próbálja meg kideríteni, hol van.
– Csak ne úgy, mint amikor a körözésről szerezted be az információkat.
– Rendben, igyekszem. De most beszéljünk arról a találmányról.
Adélban megint felbuzdult a kisördög.
– Azt hittem, te tudsz róla… Hiszen most vettetek meg egy olyan céget, amelyik napkitörés előrejelzéssel foglalkozik…
– Látom, figyelsz… – mosolygott rendületlenül Regényi. – De a cégvásárlásnak semmi köze sincsen ehhez a találmányhoz.
– Talán az, hogy konkurenciát jelent… Vagy ez nem elég?
– Konkurenciát?
– Ha a találmány működik, akkor nincsen szükség többé az előrejelzésre!
– Ez tévedés, kedvesem. Ahogyan elmondtad, az a találmány valamiféle bevonat, ami megvédi az elektromos berendezéseket az elektromágneses viharoktól. De ezeket a viharokat nemcsak a berendezések leállítása miatt kell előre jelezni. Ezeknek kihatása van a biológiai rendszerekre is, mint amilyen az ember, migrént okozhat, de hat a skizofrénekre is. Másrészt bevonat ide vagy oda, megbéníthatja a GPS kommunikációt, ami a repülésben és a földi közlekedésben is alapvető fontosságú. Egyszóval az előrejelzésre továbbra is szükség lesz.
Adél már megint nem tudta, mit tegyen. A férfi annyira őszintének tűnt, hogy a lány ismét hitt neki.
– Értem… Rendben… Akor kerestesd meg Patrikot légy szíves!
– Ok. De előbb add ide azokat az anyagokat. A találmány… – emlékeztette Adélt.
– Minek az neked? – kérdezte a lány, ismét feltámadó gyanakvással.
– Megnézetem egy szakértővel, hogy egyáltalán mennyire valós ez a dolog. Az is lehet, hogy az egész vihar egy pohár vízben.
– Azért Tiszaugon elég komoly volt a helyzet…
– Na igen. Ne félj, komolyan is veszem. Ideadod?
Adél bólintott. A levelet és a műszaki leírást berakta egy borítékba.
– Ennyi? Azt mondtad a telefonba, hogy a mintadarab itt van a kezedben.
– Azt… Azt csak képletesen mondtam… – válaszolta Adél.
– Hát jó… De szeretnék veled végre közönség nélkül találkozni.
– Ezt beszéld meg a feleségeddel! – válaszolta kíméletlenül Adél, azzal folytatta a rendrakást. Regényi bólintott, aztán lassan kisétált az irodából.
Kálmán ásított egyet, aztán a mobiljára nézett, ami némán zizegni kezdett. Rónai volt az.
. Szia Viktor! Hogy sikerült az akció?
– Remekül… ránk robbantottak egy házat…
– Ó, az buli lehetett! – lelkesedett Kálmán.
– Nem annyira. Elveszítettük az utolsó nyomot is. Illetve egy azért akad még… a ti doktorotok!
– Mire gondolsz?
– Megfigyeljük, és ha el akarják kapni, lecsapunk!
– Okos gondolat. Tudsz róla, hogy péntek óta eltűnt? Magával vitte a török gyanúsított, és azóta még nem ment haza a doki.
– Nem úgy ismerlek, mint aki elveszíti szem elől… Vagy tévedek?
– Tulajdonképpen nem… Most is itt szobrozok a Mihóczky nevű főgazember háza előtt, hátha elvezet Lipóthoz.
– Miből gondolod, hogy köze van a törökhöz?
– Jó kérdés… Adélka szerint a törököt Mihóczky mutatta be Lipót doktornak. Ez az Ahmed állítólag az új befektető a rózsadombi házra. És engem is elgázolt annak idején, amikor Lipót nyomában jártam.
– Ez így összerakva jól hangzik, de azt tudod, hogy semmi bizonyítékot nem jelent. Lehet, hogy a baleset véletlen volt, a török saját magának dolgozik, és akkor fölöslegesen szobrozol a vállalkozó háza előtt.
– Értem én, értem… de neked van jobb ötleted?
– Van…
Amikor Kolossy belépett az irodába, rend és csend fogadta. Az előbbinek örült, az utóbbitól azonban nem volt elragadtatva. Jobban szerette a lármát, mert az azt jelentette, hogy tele van ügyfelekkel a lakás. Most azonban csak Cilike és Adél várta. Mindkettő mosollyal az arcán, ami gyorsan leolvadt, mikor kiderült, hogy Viki is elkísérte a főnököt.
– Csókolom, Cilike! – mondta Kolossy. – Mi újság?
Cilike nem tudta, hogyan is kezdje. Aztán részletesen beszámolt a betörésről. Adél hamarosan átvette a szót, és elmondta, hogy megsemmisültek az iratok. Azt is elmondta, hogy az a gyanúja, kizárólag a proxytanol miatt történt a betörés. Ezután mindent elmondott a találmányról, amit tudott.
Kolossy füttyentett, és Viktóriára nézett. Az bólogatott.
– Ha erre lehetne egy világszabadalmat szerezni, azt hiszem, örökre megoldaná az anyagi helyzetünket.
– Igazad van, Viki! Elnézést? – fordult a többiekhez. – Még be sem mutattam az iroda új tagját. Egyelőre az én szobámban kap helyet, maguk meg kezdjenek el azon gondolkodni, hogyan lehetne átalakítani a lakás berendezését úgy, hogy Viki is kapjon egy helyet nálunk.
– A hölgy alkalmazott ügyvéd lesz, vagy partner? – kérdezte Cilike remélve, hogy láthatatlanul tud belerúgni a nőbe.
– Ugyan, honnan veszi Cilike ezt az alkalmazott ügyvédséget? Viktória teljes jogú tagja lesz az irodának. Az ő személyére alapozva kiterjesztjük a családjogi megbízások számát.
– Értem, ügyvéd úr! És akkor továbbra is szükséges ügyvédjelöltek foglalkoztatása?
– Ma egyre furcsább kérdéseket tesz fel… miért ne foglalkoztatnánk továbbra is Adélt? Egyszer ő is partner lehet az irodában…
– Akkor tényleg gyarapodunk! – válaszolta Cilike, elengedve a füle mellett a furcsa kérdésekre vonatkozó megjegyzést. – Bízza csak rám, ügyvéd úr, keresek én helyet a kisasszonynak!
Még két nap sem telt el azóta, hogy Liza kénytelen volt a biztonságiakkal lekísértetni az irodából Tormássynét, és a Nemzeti Adó és Vámhivatal máris érdeklődött. Küldtek egy részletes formanyomtatványt, amit a cég nevében ki kellett tölteni. Liza könyvelői segédlettel kitöltötte, aláírta, és visszaküldte a hivatalnak. Azok azonban nem elégedtek meg ennyivel, és az imént jelentették be, hogy kijönnek ellenőrizni.
– Ezt Tormássynénak köszönhetjük – gondolta Liza, és azonnal azon kezdett el töprengeni, hogyan adhatná vissza ezt a másiknak.
Aztán két megbízó is lemondta a szerződést. – Mi jöhet még? – gondolta a lány, mialatt irodája ablakából a Városliget szélén felállított Időkereket bámulta. Nos, jött egy telefon a cégbíróságtól, hogy másnap reggel a legutóbbi változás papírjaival együtt Liza fáradjon be a Cégbírósághoz, mert az eljáró bíró törvényességi felügyeleti eljárást kíván tartani a cégnél.
– Úgy látszik, Tormássyné beindult. De nem fogjuk hagyni magunkat! – A lány megnyomta a hívógombot az asztalán. Edit azonnal bedugta a fejét az ajtón.
– Igen?
– Szólj Budaiéknak, hogy a cégiratokat kéri a cégbíróság, és a holnapi napon be kell menniük a cégbíróhoz. Ha szükséges meghatalmazás, készítsék el, hogy alá tudjam ma írni.
Edit buzgón jegyzetelt.
– Kérek az összes témavezetőtől egy rövid értékelést, hogyan haladnak a rájuk bízott projektek, mennyire elégedett az ügyfél. Tegyenek mellé egy időbeli kimutatást az eddig elvégzett munkáról, és azokról a feladatokról, amik még előttük állnak. A könyvelő készítse elő a könyvelési anyagot. Nagyjából ennyi.
– Intézem! – bólintott Edit.
– Ha kell, vond be Boglárkát is a dologba.
– Persze!
– Egy gyors kérdés. Boglárka hogyan vált be? Mi a véleményed?
– Teljesen megváltozott az a nő. Segítőkész, előre gondolkodik…
– Ok, köszönöm. Akkor munkára!
Ahogyan Edit eltűnt, Liza elővette a mobilját, és felhívta Patrikot. A férfi még mindig nem vette fel a telefont. A lány tudta, hogy az apjának eltört a válla és csak ma ment be először dolgozni, de Patrikról nem tudott semmit. Eddig ő nem válaszolt a férfi hívásaira, hiszen a Succes fontosabb volt számára. De most, ahogy a cég a kezébe került, elkezdett gondolkodni más jellegű igényein is. Akár maga mellé is vehetné Patrikot, persze szigorúan csicskának, mert a döntéseket Lizának kell meghoznia. De a lány elképzelhetőnek tartotta, hogy az ügyvéd nem kér majd a statiszta szerepből. Egyáltalán nem olyan következetes, sőt bizonyos esetekben merev, mint Kolossy Bernát, még csak most alakul az üzleti stílusa, csapongó és időnként belemegy hajmeresztő helyzetekbe, inkább a tapasztalatlansága okán, semmint brahiból, de Liza érzett abban az emberben valamit, ami a sikeres férfiak sajátja. Nem véletlenül vonzódott hozzá.
A következő hívásával Saroltát kereste. Az anyjának ugyan nem jellemző vonása, hogy délelőtt tíz körül már ébren van, de hátha.
– Mrs. Cuchot telefonja…
– Szia anyám!
– Liza! Mi újság?
– Hát te már felkeltél?
– Ne is mondd, kislányom, olyan migrénem van, hogy majd szétrobban a fejem. Megkértem egy kollégát, aki masszírozó specialista, hogy próbáljon meg segíteni.
– Miért nem veszel be inkább egy Aspirint?
– Nem mérgezem magam, Liza, és lehetőleg te se tedd. Mi újság feléd?
– Ha össze tudunk futni egy kávéra, akkor mesélek. Kellene néhány anyai jótanács…
– Persze, ha nem a pénzemet kéred, szívesen! – Sarolta nevetett. – Miről van szó?
– Üzleti ügyek… te elkommandíroztál egy nagy szervezetet, és most nekem is kellene néhány trükk…
– Ok, beszélünk….. apáddal mi van?
– Vállcsonttörés.
– Micsoda?
– Egy tárgyaláson az ellenfél egy székkel megütötte, és eltört apu válla.
– A csudába, veszélyes szakma az ügyvédkedés… de már jól van?
– Hát persze. Az ellenfél ügyvédje ápolja rendesen…
Liza amint kimondta, megbánta. Érezte, ahogyan a vonal túlsó oldalán az anyja megfeszül.
– Új nője van?
– Igen. Cilike szerint nyolc évvel ezelőtt már majdnem összejöttek, aztán mégsem. Hát most bekövetkezett.
– Értem… végül is… ez az élet rendje.
– Ne félj, anyám, te is találsz hamarosan szerelmet!
– Ja, valami harminc éves fiút, aki csak a pénzemet akarja… végül is, ennek a helyzetnek is vannak előnyei…
– Csak ne ölesd meg magad, ha kérhetem.
– Köszönöm, hogy aggódsz értem… hát akkor, ha nincs más…
– Nincs más, anya. Mikor talizunk?
– Ma, holnap, pénteken… nekem bármelyik nap jó, még rendelés előtt. Mondjuk nyolcig.
– Akkor legyen ma délután öt, a Four Seasons-ben.
– Ott leszek!
Ezekben a percekben Rónai is érdekes telefonbeszélgetést folytatott. Személyesen a rendőrfőnök kereste.
– Merre vagy, Rónai?
– Itthon vagyok még, főnök. Azt hiszem, szabadságot kell kivennem a hétre.
– Én mindent megértek… de azt nem értem meg, amikor felhívnak a fonyódi kollégák, és tájékoztatnak arról, hogy találtak egy személygépkocsit egy elhagyatott úton, felírták a rendszámát, és amikor el akarták szállítani, az felrobbant. Két szállítómunkás meghalt. A rendszám alapján pedig a kocsi a tiéd.
– Figyelj, főnök, ezt el fogom magyarázni, de most kell nekem egy kevés idő…
– Nincs idő, Rónai! Magyarázat kell, mert két ember meghalt. Mi volt ez a pokolgépes buli? Minek szerelted fel robbanószerrel az autódat?
– Nem én voltam, főnök… az az étterem robbanás…
– Ne idegesíts, Rónai, ahhoz is közöd van? Persze gondolhattam volna, az is robbant, ez is robbant, és gondolom, nem túl nagy távolságra egymástól.
– Mindent megmagyarázok.
– Ok. Ezt megteheted egy óra múlva, bent a kapitányságon!
– Főnök, most nem tudok bemenni!
– Akkor kiküldök érted két nyomozót. Ne szórakozz velem, Rónai! Először az ügyésznő, most meg ez a balhé. Nem fogom tartani érted a hátamat! Szépen elmeséled, mi történt!
– Bocsánat, főnök, de annak az ügynek még nincs vége. És most pontosan egy fontos nyomozati cselekményt…
– Melyik ügyed az?
– ……
– Kérdeztem! Melyik rád szignált ügyben nyomozol?
– Bocsáss meg, főnök. Ez Tihanyi halálának az ügye…
– Úgy tudom, az az ügy nem a tied, hanem Nagy Zsuzsa ügyésznőé. Még az hiányzik, hogy a fonyódi kollégák mellett rám szabaduljanak a Fővárosi Ügyészségtől is…
– Nem fognak, főnök, nyugodj már meg…
– Nyugodt vagyok, Rónai. Egy órán belül bent legyél. Ha nem, köröztetni foglak.
– Megértettem.
– Akkor egy óra múlva várlak!
Rónai letette a telefont, és Zsuzsára nézett. A nő bólintott.
– Adok egy kikérőt.
– Az kevés lesz, szerintem. Két embert megölt az autómba rejtett bomba Fonyódon. Ezt ki kell nyomozniuk.
– Azért csak próbáljuk meg. Hívom a titkárnőt odabent…
Ugyanebben az időben a töröknek is megcsördült a mobilja. A szám nem tűnt ismerősnek, de az üzletek általában ismeretlen számokról jöttek.
– Ye’…
– Szia… Bogi vagyok! – szólt bele egy bájos hang a túloldalon.
– Bogi?
– Tudod… Déryné… szőke lány…
– Ja, ja, Bogi! Helló! A mobilszám, amit adtál, nem működött!
– Bocsánat… tudod, keverem időnként a számokat. Talán anyám munkahelyét adtam meg… Meg tudsz nekem bocsátani?
– Persze, megbocsát! – a török felvillanyozódott. Emlékezett a fiatal lányra, a csinos formákra, az ártatlan, kék szemekre. – Akarsz találkozni?
– Nagy hatást tettél rám… – mondta Bogi. – Ha akkor nem cipel el a bátyám…
– Ok. Találkozni egy óra múlva?
– Az szuper lenne… Hol jó neked?
– Legyen Bécsi Udvar, fent emeleten, kávézónál!
– Szuper! Ott leszek!
A török letette, és elgondolkodott. Ez a beszélgetés kellemes szerda délutánt ígért. Ráér utána is foglalkozni Lipót doktorral.
AKTA - az online ügyvédes történet 