Cilikének már most az idegeire ment a nő… Bezárkóztak Kolossy ügyvéd úrral, biztosan nem hivatalos ügyekkel foglalkoztak, aztán egyszerre kinyílt az ajtó, ez a Vikike kipirultan kirobbant rajta, és egy sor munkával ellátta Cilikét. Mintha nem lett volna elegendő az, amivel addig foglalkozott. Nem elég, hogy eddig is két ügyvédet kellett kiszolgálnia, most jött ez a harmadik, füstölgött, elfelejtve, hogy egy ideje már hol egy, de még inkább egy se volt azoknak az ügyvédeknek a száma, akik mellett dolgoznia kellett.
Furcsa módon Adél sem érezte jól magát. Igazából nem tudta megfogalmazni, miért. Itt van ez a Kolossy, aki idősebb nála több, mint húsz évvel, és egy olyan nője van, aki ugyan papíron negyven körüli, de kinézetre elmehetne Adél korosztályának is. Adélnak eszébe jutott egy jelenet, ami körülbelül egy éve játszódott le közötte és Kolossy között. Akkor Adél nagyon féltékeny volt Kolossy Lizára, és Bernát felajánlotta, hogy beszéljenek egy kávé mellett. A beszélgetés alatt a lánynak végig olyan érzése volt, hogy a férfi érez valamit iránta, ami több, mint egyszerű munkatársi kapcsolat. Persze akkor Adél nagyon el volt foglalva Patrikkal, azután Kálmán pátyolgatásával, később jött Regényi, szóval nem lehetett ezt a dolgot kikísérletezni, de még végiggondolni sem. S most eszébe jutott egy talán. Talán, ha akkor reagál Kolossy félénk és nagyon lassú közeledésére… akkor most nem lenne itt ez az ügyvédnő. Bizony, ahogyan Cilikében, úgy benne is felmerült, ha az irodában már három ügyvéd dolgozik, akkor lesz-e szükség rá, akár már most is, de akkor meg pláne, ha végre ügyvédjelöltből ügyvéd lesz.
Délelőtt megjelent Liza is.
- Hol van a spiné? – kérdezte, s ezúttal mind Adél, mind Cilike szívéből szólt. – Odabent gyömöszköli apámat?
Aztán kopogás nélkül benyitott Kolossy szobájába. A két ügyvédet persze összebújva találta valami ügyirat felett.
- Micsoda perverzió! – mondta. – Ilyenre csak ti, ügyvédek vagytok képesek!
Viktória felállt, és kezet nyújtott Lizának.
- Akkor ezek szerint mégis tegeződünk? – kérdezte joggal, hiszen Liza nemrég, a telefonban még kikérte magának a tegeződést. – Szia, a nevem Somlai Viktória!
- Tudom ki vagy, köszi – válaszolt nyeglén Liza. – Te leszel a mostohaanyám?
- Azt majd eldöntjük, kislányom! – szólt közbe Kolossy. Felszisszent, ahogyan felkelt a székből, és odalépett a lányához, hogy puszit adjon neki. – Viki és én egyelőre ott tartunk, hogy közös lesz az irodánk…
- Akkor az ágyatok nem?
- Liza!
- Jól van, csak tudni szeretném. Tíz évre elveszítettem az anyámat. Jó lenne tisztázni, hogy most elveszítem-e az apámat is.
- Dehogy veszíted! Mindig az apád maradok. Tudod jól, hogy hozzám bármikor jöhetsz…
Liza elkapta Viki szeme villanását. No, az a pillantás nem arról árulkodott, mint amit az apja mondott az imént.
- Azt hiszem, apukám, nem vagy tisztában azzal, kit engedsz az ágyadba. De mindegy, a te dolgod. Hoztam neked narancsot, gyógyulj meg! Szia! – a szatyrot odadobta az adztalra, Kolossy elé, azzal kiviharzott a szobából.
Kolossy és Viki kettesben maradtak. Kolossy fáradtan nézett rá szíve hölgyére. Viktória megsimította a fejét, és segített leülni.
- Nem mindennapi lány! Ez belemondja az arcodba.
- És ez néha szörnyen fárasztó…
- Igazad van, Berni, de mégis a lányod. Ha lesz közös gyermekünk… azzal sem lehetsz türelmetlen.
- Nem is leszek… – válaszolta Kolossy, és megcsókolta Vikit.
Ahmed beállt a parkolóba, jó messze a többi autótól. A Mercedest nagyon féltette, különösen, mióta a Hummer olyan csúnya véget ért.
Akkor ő és a társa is majdnem ott maradt. Szerencsére látott már filmekben hasonlót, ezért megvárta, amíg majdnem megtelik a kocsi belseje vízzel, és csak akkor nyitotta ki a ablakot. Ellenkező esetben a nyomáskülönbség komoly gondot okozhatott volna nekik. Így kiúsztak, bár a víz hideg volt.
Most annál sokkal kellemesebb élmények reményében érkezett. Az első emeleten várja az a tündérbaba, akit majdnem felcsípett a Dérynében. Odaért, de nem látott senkit. Az egyik asztalnál ült egy kreolos beütésű pár, a nő sütit evett, a férfi egy kávét kortyolgatott. Amúgy azonban Bogi sehol.
Ahmed feltárcsázta a számot, amelyikről a lány hívta. Senki sem vette fel.
Rónai érezte, ahogy remegni kezd a zsebében a telefon. Tudta, hogy a török hívja, persze nem őt, hanem Bogit. A lány azonban messze járt innen, és Viktor a lelkére kötötte, hogy a budai oldalt a következő pár órában kerülje el.
A török türelmes egy fickó volt. Várt legalább húsz percet, mire rájött, hgy Bogi nem fog megérkezni. Látszott a fején, hogy dühös, azt a számot, amit a lányénak hitt, felhívta legalább ötször.
Ismét megrezdült a rendőr telefonja. Ezúttal Kálmán jelentkezett be sms-ben, és jelezte, merre áll a gyanúsított autója. Rónai megmutatta Zsuzsának is. Zsuzsa ezen nagyon megsértődött.
- Hagyj békén! – mondta hangosan, aztán felállt az asztaltól, és lement a parkolószintre. A megrendezett cirkusz után odalent megkeste Kálmánt.
- Ez az az autó! Ezzel jött – mondta Kálmán.
- Köszönjük, Kálmán. Innentől átvesszük.
- Szívesen maradok!
- Értse meg, ez az ember veszélyes. Még az olyan profiknak, mint Rónai, vigyázniuk kell vele. Hát még magának!
- Tartozom neki… majdnem megölt!
- Ismerem a történetet, Kálmán, már hallottam Rónaitól nem egyszer. De ismétlem, ennek az embernek nem mehet a közelébe. Veszélyeztetné az akció sikerét, de talán a saját testi épségét is. Érthető vagyok?!
- Igen… – válaszolta Kálmán kelletlenül. – Akkor menjek haza?
- Menjen…. és köszönjük!
Kálmán fáradtan intett, és elindult kifelé. Ahogyan fel akart menni a nulladik szintre, a lépcsőfordulóban összeakadt a törökkel. Mind a két férfi morgott valami bocsánatkérés félét az orra alatt, és mentek tovább.
Aztán a török megállt. Kálmán lassan távolodott, kényszerítette magát, hogy ne forduljon meg, hanem menjen egyenesen, mintha mi sem történt volna. De amikor meghallotta az apró csattanást, tuda, hogy cselekednie kell.
Pont egy szervizajtó mellett járt. Hirtelen irányt váltott, a vállával belökte az ajtót, ami szerencséjére nyitva volt, és bevetette magát a folyosóra. A következő pillanatban pisztolylövés dörrent, és a golyó leforgácsolt egy nagyobb darabot az ajtófélfábol.
A török is irányt váltott, és rohanni kezdett, ellenkező irányba, mint amerre Kálmán menekült. Nem messze tőle Nagy Zsuzsa torpant meg, aztán gyorsan előkapta a mobilját, és beütötte a gyorshívásban Rónai számát.
- Rónai.
- A gyanúsított menekül!
- Hogy szúrt ki minket?
- Szembetalálkozott Kálmánnal…
- Basszus… Menj utána! Felszedlek valahol!
- Szerintem nem megy már vissza az autójához!
Valóban. Ahmed gyalogosan menekült. Kiugrott az üzletház kapuján, és sietős léptekkel, amelyek még éppen nem keltenek gyanút, elindult a Lajos utca felé. Hallotta, ahogyan kivágódik a kapu. Megfordult, és a kreol férfit látta kirohanni. “Szóval ez is zsaru!” – gondolta, és erős sprintbe kezdett, a Duna irányába.
- Elveszítjük! – kiáltott Nagy Zsuzsa, aki a parkolók felől rohant fel az utcára. Rónai visszaintett neki, és megpróbálta megközelíteni a menekülőt. Azonban Ahmed piszok gyors volt. Már a gyorsforgalmi útnál járt. Átrohant az úttesten, átugrott az útmenti alacsony korláton, és lefelé igyekezett a töltésen.
Rónai tehetetlenül nézte, ahogyan a török hátrapillant, azután gúnyosan int egyet feléje, és beleveti magát a vízbe. Az ügyésznőre pillantott.
- Gyorsan! Hívd a vízrendészetet!
Zsuzsa bólintott, de látta már, hogy elveszítik Ahmedet. S vele együtt elveszítik a reményt is, hogy megtalálják az ügyvédet…
Ahmed azonnal kiszúrta a fickót. Jó memória nélkül már régen halott lett volna, ez egy ilyen foglalkozás. Igen, ez az a srác, akinek egy évvel ezelőtt nekiment a Szentendrei úton. Mit keres ez itt? Nem akarta kockáztatni, hogy csak véletlen az egész. A török életében nem nagyon akadtak véletlenek, s ezek szerint a Dérynében a találka a lánnyal sem volt véletlen. Majd alkalomadtán megbeszéli ezt azzal a kis számító csinibabával.
Látta, hogy a párocska, akik a szomszéd asztalnál ültek, felkelnek, és megpróbálják őt bekeríteni. Ez nem fog menni. Mindig rendelkezett visszavonulási úttal, a siker egyik alapjának tartotta, hogy sohase kelljen improvizálni, mindig előre meghatározott terv szerint cselekedjen. Most is pontosan tudta, hova megy.
Lerohant a töltésen, és gondolkodás nélkül belevetette magát a vízbe. A Duna hideg volt, de ez nem okozott neki gondot. Felidézte magában, hol hagyta a tartalék autót, és kényelmes tempóban úszni kezdett. Már átért a Margitszigetre, mikor az első szirénázó rendőrmotorcsónakot hallotta elhaladni. Egy bozótosban ledobta a nadrágját és rövidujjú ingét, mert tudta, a harmincfokos melegben senkinek sem fog feltűnni a hosszúszárú fürdőnadrág és az izompóló. A slusszkulcs és a kártyatartó nála maradt, benne néhány bankkártyával és a jogosítványával. Kényelmesen elsétált a Margit-hídhoz, ott felült a hatos villamosra, és leszállt a Széll Kálmán téren. Kétszáz méterrel odébb, egy zárt parkolóban várta egy szlovák rendszámú Skoda Superb kombi. Az autót ahhoz a feladathoz készítette ide, amelyiket a Bogival való találkozás után akart végrehajtani. Most nyert pár órát azzal, hogy a randevú nem jött össze.
Elautózott Dömösre, és ott megállt egy elhagyatottnak tűnő ház előtt, amit magas kőkerítés védett, a tetején szögesdróttal. Beállt a kocsival az udvarra, azután bement a házba, bekapcsolta a számítógépet, és interneten keresztül ránézett az IP kamerára. A jó Patrik doktor éppen fel és alá sétálgatott a bekamerázott szobában, ami saját választása alapján börtöne volt, immár egy hete. Biztosan zaklatott azért, ami történt vele. Mennyire hiszékenyek az emberek! Azzal ment oda Lipóthoz, hogy a körözést megint kiadták, és ezúttal ő fog gondoskodni arról, hogy a másikat ne találják meg. Az ügyvéd pedig jött, mint valami kisgyerek. Megbeszélték, hogy a holnapi napon hosszabb távú megoldást találnak. Nos, a török elképzelése igazán hosszú távra szólt…
Hogy miért is nem ölte meg azonnal? Ahmed erre több indokot is fel tudott hozni. Egyrészt ne kerüljön elő a holttest ahhoz az időponthoz képest túl hamar, amikor ő, Ahmed, magával ráncigálta a fickót az ügyvédi irodából. Másrészt az az alkalom, ami a terv megvalósításához kellett, majd csak most következik be, a holnapi napon. Harmadrészt a kialkudott pénze utolsó részletének az átutalását meg akarta várni. Az összeg a tegnapi napon érkezett meg, tehát valóban elhárult minden akadály a befejezés elől.
Ahmed bekapcsolta a mikrofont.
– Hello, Patrik!
Az ügyvéd felnézett, mint ilyenkor mindig, talán a rejtett hangszórókat kereste, vagy egyszerűen csak meglepődött a hirtelen hangtól.
– Helló, Ahmed! Minden rendben?
– Igen, megnyugodni. Előkészítettem utat. Hamarosan indulunk.
Patrik bólintott, és leült egy fotelbe. Bekapcsolta a televíziót, amin csak külföldi adásokat lehetett fogni.
A török felment a Skype-ra, és egy angol nyelvű üzenetet küldött egy meghatározott telefonszámra. Az üzenet rövid volt.
“Holnap a feladat teljesítve.”
Nem telt bele kettő perc, megérkezett a válasz. “Negatív. A feladat még nincs teljesítve. Előkerült az eredeti leírás. Szerezze meg!”
A török felmordult. Menni akart már, érezte, hogy ég a lába alatt a talaj. Hárman is látták, azok közül egy vagy kettő valószínűleg rendőr. Van egy remek fotójuk is, amit még Bogi telefonján csinált ő maga saját magáról. De nem tehetett mást, szerződött egy feladatra, és a hírneve nem engedte meg, hogy ne teljesítse, amit a megbízóval megbeszélt. Így a következő üzenetet küldte vissza:
– “Lokáció?”
– “Kolossy ügyvéd irodája.”
– “Honnan származik az információ?”
– “Egy ott dolgozó ügyvédjelölttől, Kormos Adéltól.”
– “Intézkedek!”
Erre már nem jött nyugtázó válasz. Elővette a mobilt, aminek a számát Boginak is megadta. Ezt a számot ismerték a Kolossy ügyvédi irodában is. Küldött Mihóczkynak egy smst. “Megbízás teljesítve, LP kiiktatva!”
Hamarosan érkezett a válasz innen is. “Bizonyítékot küldd el a közös mail címre. Ha megjött, utalom a pénzt.”
Ahmed elégedetten bólintott. Pontosan ilyen választ várt.
Kálmán telefonja megcsörrent. Pont a legrosszabbkor, mert azon a biztosítási ügyön gondolkodott, amit Klárika bízott rá, az orosz üzletember buliján, az eltűnt kamionokkal. Nagyon elhanyagolta azt a témát, és biztosítós Klárika bizony naponta hívogatta már. Így Kálmán úgy döntött, megpróbálja megszolgálni azt a bankkártyát, feltöltve százezer forinttal. Ma még nem hívta a nő, ezért látva, hogy rejtett számról jön a hívás, lélekben felkészült Klárika szemrehányó szavaira. Kellemesen csalódott, amikor Rónai nyers hangja szólalt meg a vonal túlsó oldalán.
– Szervusz, Kálmán!
– Szia, Viktor! Mi újság? Megtaláltátok a törököt? És az ügyvédet?
– Azt hiszem, rossz hírem van. Amikor Bogi megszerezte a számát, mi ráállítottunk egy lehallgatást a török mobiljára. Nem egészen tíz perce küldött egy smst egy bizonyos Mihóczky László nevű vállalkozónak. Azt írta, teljesítette a megbízást, és kiiktatta LP-t. Ezt a kifejezést használta. Kiiktatta.
– Basszus, mondtam!
– Mondtad, ez tény, de a nyomozás azon szakaszában ez nem tűnt megalapozott információnak…
– Nem tűnt? Egy ilyen vélemény miatt pedig meghalt egy ember!
– Na idefigyelj! Nem hinném, hogy van jogod bármit a szememre vetni. A te kérésedre kezdtem el ezzel az üggyel foglalkozni, és mire észrevettem magam, már megölték egy haveromat, engem pedig fel akartak robbantani. Én sem örülök, hogy az ügyvéd meghalt. Pontosan ezért azon vagyok, hogy minél hamarabb a végére járjak ennek a dolognak. Jelenleg egyetlen nyomunk ez a Mihóczky. Bevisszük, és kifaggatjuk.
– Ne haragudj, Viktor, igazad van. Csak még nem tudom, hogyan fogom ezt megmondani Adélkának…
– Vígasztald meg! Azt mondtad, amúgy is szeretnél kicsit közelebb kerülni hozzá.
– Köszi, Viktor! Ha bármi érdemlegeset megtudtál, kérlek jelentkezz!
– Rendben. Csao!
Adél gondolatai a változatosság kedvéért megint Regényi körül jártak. Három napja már, hogy ismét kíméletlenül beszélt vele, akkor a férfi kiment az irodából, és azóta nem jelentkezett. A lány már bánta a csípős szavakat. Nem akart nős férfival kezdeni, és ez alól Regényi sem jelentett kivételt, hiába látta Adél, hogy az a házasság már csak a látszaton alapul. Szóval, nem akart semmit a férfitól, mégis hiányzott neki annak fanyar humora, a határozottság, ami sugárzott a lényéből, az érintése, és a csókja is, amit megkóstolhatott a rózsadombi ház bástyáján. Nem nagyon bírta tovább, és a mai nap küldött neki egy smst. “Ugye nem haragszol? Találkozhatnánk.” Mindössze ennyi szerepelt benne, de válasz eddig nem érkezett.
Aztán megcsördült a telefon, és Adél azonnal felkapta a készüléket. Regényi helyett Marcali Kálmán hangját hallotta.
– Szia, Adélka! Hírt kaptam Lipót doktorról.
– Igen? – kérdezte minden érdeklődés nélkül a lány.
– Igen. De nem jó hír…
– Mondd már, essünk túl rajta!
– A török megölte.
Adél üres tekintettel nézett maga elé. Pár hónapja talán megrázza ez a dolog, most azonban semmit sem érzett.
– És elfogták?
– Kit?
– A törököt.
– Nem… még nem, Adélka.
– Jól van, köszönöm a hírt.
– Ennyi? Semmi sírás vagy hiszti?
– Semmi, Kálmán. Viszlát.
Adél letette a telefont. A szeme égni kezdett, talán mégis kikívánkozott pár könnycsepp azért az emberért, akivel három évig megosztotta az életét. De a közös létnek így is, úgy is vége. A lánynak az jutott eszébe, hogy hamarosan ki kell költöznie Patrik lakásából, mert a férfi anyja és apja bizonyára el fogják adni a kéglit. Igaz, ehhez meg kell várniuk a hagyatéki eljárás végét. Az még legalább egy fél év. Aztán az jutott eszébe, megossza-e az információt bárkivel is az irodában. Cilike elképesztően undok arccal gépelt valamit, bizonyára Viktóriának, innen eredhetett az undor. Kolossy ajtaja megint zárva volt, odabent bizonyára turbékolt a galambpár. Lizát nem akarta felhívni, nem érezte barátjának. Patrik szülei? Nekik majd jelentsék be hivatalosan a hírt.
– Kimegyek a boltba! – szólt oda a titkárnőnek. – Hozzak valamit?
Cilike nemet intett, és folytatta a billentyűzet püfölését. Adél pedig kisétált a hőségbe, hogy kiszellőztesse a fejét, és küldjön még egy smst Regényinek.
A Skoda Superb rákanyarodott a párkányi hídra. Patrik most értette meg a szlovák rendszámot, és egyáltalán a török ravasz tervét.
– Szóval nem Magyarországon rejtőzünk el! Értem! De nem veszélyes átmenni a határon…?
– Nem félni. Schengenen belül vagyunk, szlovák autó hazamegy, nem lesz ellenőrzés.
Nem is lett. A Schengeni Egyezmény alapján a belső határellenőrzés megszűnt Magyarország és Szlovákia között. Ahogyan kinéztek az autóból, még határőrt sem láttak, mégis egy másik országban találták magukat.
– És hová megyünk?
– Besztercebányára. Nekem ott van jó búvóhely.
– Az milyen távolság?
– Százhatvan kilométer. Aludni egyet, mire felébred, ott vagyunk.
– Nem, azt hiszem, nem alszom. Ha minden igaz, keresztül megyünk Léván és Zólyomon is, az szép lesz…
A török arcán látszott, hogy nem igazán érdeklik ezek a látnivalók. Megrántotta a vállát.
– Akkor legyél fent, ha akar.
Arra gondolt, illik teljesíteni az utolsó kívánságát egy halálra ítélt embernek. Az út maximum két óra, és az esemény, amire érkeznek, holnap hajnalban lesz, tehát ma éjjel neki intéznie kell a körülményeket. Ami azt jelenti, hogy az ügyvédet hamarosan le kell rendeznie.
AKTA - az online ügyvédes történet 