Ez a délelőtt csendesen folydogált. Kolossy ügyvéd úr egy cég szétválásával kapcsolatos szerződéseket írt. Bonyolult ügy lehetett, mert a szokásos taggyűlési jegyzőkönyveken és cégiratokon kívül szindikátusi szerződés is készült, amelyben mintegy tíz oldalon keresztül szabályozták a jelenlegi és jövőbeni tagok jogait és kötelezettségeit. Somlai ügyvédnő bonyolult öröklési témával dolgoztatta a szürke agysejtjeit, ahol a különféle ági vagyoni elemek keveredtek a túlélő házastárssal közösen végzett beruházások vagyoni elemeivel, plusz volt egy el nem ismert örökös is. Cilike iktatott, a beérkezett leveleket, számlákat, banki egyenlegeket vezette fel a számítógépre, míg Adél egy felszámolási ügyben állította össze a bíróságnak küldendő anyagokat. Lipót ügyvéd úr eddig még nem jelent meg az irodában. Állítólag akarata ellenére védőőrizetbe helyezték, hogy miért, arról az irodában dolgozók többségének fogalma sem volt, Adél, aki pontosan tudta az okot, mélyen hallgatott.
Cilike sem beszélt, még a szokásos, szurkálódó megjegyzései is elmaradtak. A gondolatai Iván körül jártak, akivel a legutóbbi, rövid, telefonos beszélgetés után nem sikerült ismét kapcsolatot teremtenie. A következő felvételre nem jött el, nem is hívta a nőt, Cilike pedig nem érzett magában annyi bátorságot, hogy ő keresse a kávézóban a férfit. A titkárnő úgy érezte, hogy nyolcmillió forintért eladta a boldogságot. S hogy ez a pénz mennyire talmi érték, az az irodai helyzet is mutatta. Cilike úgy érezte, a levegő igencsak fagyos körülötte. S ha esetleg mennie kell az irodából, akkor hatvan év felett, titkárnői végzettséggel nemigen tud majd elhelyezkedni, s a mindennapi megélhetése előbb vagy utóbb felemészti ezt az összeget. S akkor a pénz sem lesz, Iván sem, boldogság sem, munka sem… Cilike óvatosan letörölt egy elkeseredett könnycseppet a szeme sarkából, és anélkül, hogy észrevette volna, félreiktatott egy bírósági iratot.
Néhány órával később bevitte az iratokat Kolossynak. Az ügyvéd átnézte, és megakadt az egyik iratnál.
– Hmm… Cilike… hozza be legyen szíves a Temesi-féle aktát – Vikihez fordult, és gyorsan megmagyarázta, miről is van szó. – Temesi néni nálunk tette le a végrendeletét. Személyesen én készítettem. Kényes egy ügy, mert nem az egyetlen lánya örököl, hanem az unokaöccse. Annak idején elmondta nekem a néni, hogy sohasem volt közeli a viszonya a lányával. Lehet, adódott ez abból is, hogy mindig fiút szeretett volna, ráadásul nem szerette a férjét, így a tőle származó gyereket sem… Szomorú egy história. Nem is tudtam, hogy elhunyt a néni. Most az unokaöccs írt, nyilván tudomása van a végrendelet tartalmáról.
– Nálunk sohasem fordulhat elő ilyen… Én szerelmes vagyok a jövendőbeli férjembe… – súgta Viki, és megcsókolta az ügyvédet. – De az unokaöccs biztosan örül, hiszen végrendelet nélkül minden a lányé lenne…
Kinyílt az ajtó. Mindketten odanéztek, Viki csodálkozva, Kolossy felháborodva, mert ebben az irodában nem divat kopogás nélkül benyitni sehová, különösen nem a főnök szobájába. Cilike állt a küszöbön. Az arca eltorzult, és Viki még ebben a szemmel láthatóan drámai pillanatban is arra gondolt, hogy mennyit tud csúnyulni egy egyébként sem szép nő akkor, ha fél.
– Ügyvéd úr… Én nem tehetek róla.
Kolossy nem értette.
– Csak egy aktát várok magától, Cilike. Mi a gond?
– Nincs… nincs akta.
– Micsoda?!
– Nincs. Elázott… Átnéztem az egészet, mert emlékeztem a végrendeletre… Ennyi maradt belőle…
Maga elé tartott egy szétázott papírlapot. Az egészet átitatta a kávé, semmi sem látszott rajta, csak egy elmosódott dátum, és egy aláírás. De a tartalma… az megsemmisült.
– Ez katasztrófa! – kiáltotta Kolossy. – Tűnjön el a szemem elől!
Cilike kimenekült a szobából, és bezárta az ajtót, hogy a lehető legkevesebb szűrődjön ki abból, ami ezután következik.
– Tudod, mi fog történni? – kérdezte feldúltan Bernát.
– Gondolom… – válaszolta Viktória. – Próbálj megnyugodni!
– Megnyugodni? Pontosan tudom, mi volt az örökhagyó végakarata, de semmi esély sincsen arra, hogy teljesíteni lehessen. És miért? Mert egy klimaxos titkárnő leöntötte kávéval!
– Bernát…
– És ráadásul szép kis pernek nézünk elébe! Adtam egy igazolást a végrendelet megőrzéséről, de nem tudom átadni, csak ezt a szétázott rongyot… Hozzá teszem, hogy tanúkkal fogja igazolni ez a Vlasics László, hogy a végrendeleti örökös ő lett volna.
– Valamennyi kártérítés tényleg kinéz… De nem annyi, amennyi az örökség. És amúgy sem tehetsz az egészről…
– Nem is ez a lényeg. A beosztottakért én felelek, én vagyok a munkáltató. Valószínűleg kamarai ügy is lesz belőle…
– Azt meg fogod oldani. Gondolkodjunk. Biztosan találunk valamilyen megoldást.
– Semmiféle ötletem sincsen, hogyan lehetne legálisan pótolni egy megsemmisült végrendeletet, ha a végrendelkező már nem él… De egyet tudok. – az ajtó felé fordult.
– Bernát… Ne tegyél semmi meggondolatlant…
– Nem, nyugodj meg, drága, ezt alaposan megfontoltam – kinézett a szobából. – Cecília, kérem jöjjön be!
Cilike remegve állt meg a küszöbön. Tudta, mi következik.
– Cecília! Az utóbbi időben komoly gondok vannak a munkájával. Az a kávés balhéja az egész irodának, mind anyagilag, mind erkölcsileg beláthatatlan károkat okozott. Nem hiszem, hogy tíz évnyi itt dolgozás után érzékeltetnem kellene magával, miért és hogyan. Sajnos, bennem még az is megfordult, hogy nem véletlenül dőlt be a a nagy adag fekete a fiókokba, bár fogalmam sincs, mi lehetett ezzel a célja.
– Ügyvéd úr…
– Ne szóljon. Ne nehezítse a helyzetét. Az a döntésem, hogy jövő hónap elsejével, azonnali felmondással elbocsátom. Ha elmegy balhé nélkül, akkor aláírom magának a közös megegyezést, és nem perelem be az okozott kárért. Ha balhézik, akkor az isten sem menti meg magát!
– Értem, ügyvéd úr. Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy nem én voltam…
– Cecília! Ne kezdje ezt a történetet! Bejött ide valaki, elővette a maga csészéjét, főzött egy kávét magának, aztán beleöntötte a szekrénybe? Komolyan gondolja?
Cilike tudta, hogy hihetetlen a sztori.
– A takarítónő…
– Hagyjuk ezt. Várom a válaszát! Közös megegyezés, vagy kirúgás plusz kártérítési per?
– Elmegyek.
– Jó. Holnap van június elseje. Akkor már nem kell jönni. A fizetését, papírjait Viki elkészíti holnapra. Ugye számíthatok rád? – fordult a jövendőbelijéhez.
– Hát persze.
Cilike sírva ment ki az irodából. Kolossy Vikire nézett.
– Kell egy új titkárnő. Szólj légy szíves Adélnak, hogy fogalmazza meg a hirdetést, és adja fel. Szörnyű, hogy a jövő héten ezzel is foglalkoznunk kell! És az sem tudom, mit válaszoljunk ennek a Vlasicsnak.
– Kitaláljuk – Viktória szeme végigcirógatta a férfi arcát. – Nagyon határozott voltál… Azt hiszem, még jobban beléd szerettem…
Csengett a telefon. A rendőr kérdőn nézett Patrikra, aki lusta mozdulattal felemelte a mobilt, megnézte, ki hívja, aztán intett, hogy minden rendben.
– Lipót.
– Szia! Dolgozol?
– Nem. Itthon vagyok. Mert?
– Ne legyél harapós… Még nem tudtam megköszönni, amit tettél értem…
– Megegyeztünk, hogy köszönöd meg. Kapok húsz százalékot a hagyatékból.
– Te csak a piszkos anyagiakra gondolsz? Pedig azt hittem, barátok vagyunk…
– Azok vagyunk, főleg ha a testiségre gondolsz.
A nő a vonal túlsó végén nem válaszolt. Nyilván többet akart a férfitől puszta szexnél. Aztán csak megpróbálta ismét.
– Nos, akkor találkozunk?
– Persze, találkozhatunk. Vigyáznom kell a befektetésemre…
– Bunkó vagy! – a nő hangja sértődötten csengett. Patrik felnevetett.
– Bocsáss meg, Laura, csak nincs jó napom! Te vagy a legjobb dolog, ami az utóbbi időben történhetett velem. Találkozzunk egy fél óra múlva a Hadikban!
– Az az a kávéház a Bartók Béla úton?
– Igen. Aztán hozzád megyünk…
– Te bolond… Nem haragszom.
– Na azért…
Patrik letette. A rendőr kérdőn nézett rá.
– Elmegy itthonról, ügyvéd úr?
– Igen. Miért, tilos?
– Természetesen nem tilos. Csak veszélyes.
– Vállalom a kockázatot. Amúgy én nem tartom veszélyesnek. Az a terrorszervezet miért ölne meg? Nincs nálam a találmány…
– De fel akarta őket robbantani.
– Ez apró nüansz ahhoz képest, amit akarnak. Úgy gondolom, inkább a cucc megszerzésére fognak koncentrálni.
– Nekem mindegy, ügyvéd úr. Biztosítom, ha elmegy, ha itt marad.
– Azt akarja mondani, hogy velem jön? Talán még a gyertyát is tartja majd? Ez a Laura nem különösebben szép nő, de hihetetlen technikákat tud…
– Meg fogom várni az autóban, amíg végez, és őrzöm az objektumot.
Patrik elvigyorodott. Mint a filmekben, külön testőre van!
– És meddig fog ez tartani?
– Én nem tudom, ügyvéd úr. Ameddig parancsot nem kapok a központból, hogy megszüntetik az őrzést.
– Nem gondoltam volna, hogy ennek a Regényinek ennyi hatalma van…
– Erről én nem tudok semmit. Megkaptam a parancsot, végrehajtom, ennyi.
– Hát jó! Akor induljunk! El is visz oda?
– Taktikailag nem jó, ha én viszem ügyvéd urat. Ha mégis lenne merénylő, ne lássa, hogy őrizzük, így jobban el lehet kapni…
– Maguk sem hallottak még a prevencióról… – morogta Patrik. Neki az lett volna a logikus, ha olyan látványosan őrzik, hogy senkinek se legyen kedve még a közelébe se menni.
Éppen indulni akartak, amikor csengettek. A rendőr megmerevedett, és az ajtó mellé lépett, pisztollyal a kezében. Aztán intett, hogy Patrik odamehet.
– Ki az?
– Rónai Viktor rendőr százados, és dr. Nagy Zsuzsa ügyésznő!
– Na, pont ezek hiányoztak! – mondta Patrik, de kinyitotta az ajtót. Rónai és az ügyésznő bevonultak a szobába.
– Miben segíthetek? – kérdezte az ügyvéd, és intett a testőrnek, hogy ismeri az érkezőket.
– Lipót úr, tudomásunkra jutott, hogy ön kapcsolatban állt egy szervezettel, amelyik többek között felelős Tihanyi Tibor és Peter Lovaczky meggyilkolásáért, valamint két ellenünk elkövetett merénylet kísérletért. Tudjuk azt is, hogy ugyanezen szervezet most magát helyezte a célkeresztbe. Még mindig nem akar semmit mondani? – Nagy Zsuzsa hangja szenvtelen volt, de határozott.
– Ne haragudjanak, de megbeszélt találkozóra sietek. – válaszolt Patrik. – Nem folytathatnánk ezt a beszélgetést később?
Rónai és Zsuzsa egymásra néztek. A nyomozás zsákutcába jutott, erre most ez a fickó, aki talán fontos információk birtokában van, lerázza őket.
– Ide figyeljen, maga féreg! – Rónaiban valami elszakadt. Nem érdekelte, hogy egy ügyvéddel beszél, nem érdekelte, hogy ezért esetleg felfüggeszthetik, csak azt a szerencsétlen Tihanyit látta maga előtt, ahogy nyomorultul hever a padlón, ahova lelökték a negyedikről. – Egy nagyon rendes kollégát veszítettem el a terrorista társaság miatt, akik után a nemzetbiztonságiak is nyomoznak. Nem érdekel, ki áll közém és a tettesek közé, letaposom és megyek tovább, amíg el nem kapom őket. És most maga van az utamban.
Patrik rezzenéstelen arccal nézett vissza.
– Engem is meg akartak ölni. Pontosabban rám robbantottak egy használaton kívüli orosz harci bázist. Azt hiszi, megijedek magától? Azoktól sem félek…
– Gondolja végig! – avatkozott bele az értelmetlen vitába Nagy Zsuzsa. – Maga szerint mikor lesz ennek vége? Vagy elkapjuk azokat, vagy maga lesz a következő áldozatuk. Nekem elhiheti.
– Tudom… – Patrik végignézett az ügyésznőn, és tetszett neki, amit látott. – Ennek máshogy nem lehet vége, ezzel tisztában vagyok. És pontosan ezért magának, ügyésznő, elmondok mindent, amit tudok. De oda nem hozhatja ezt a vadbarmot… – mutatott Rónaira. A százados felhördült, de Zsuzsa szemvillanása lecsillapította. Hiszen jó úton járnak, a fickó beszélni akar.
– Rendben. Holnap várom az irodámban! Tessék, a névjegyem!
Patrik bólintott, és eltette a névjegyet. Aztán körülnézett, és azt mondta.
– Örültem, de most már tényleg mennem kell! Viszlát, a testőröm kikíséri magukat!
A presszóban Patrik hamar felfedezte Laurát. A szőke lány egy ablak melletti asztalnál üldögélt. A férfinek nem kerülte el a figyelmét, hogy a nő arca felragyogott, amikor észrevette az érkező ügyvédet.
– Szia! Bocsánat a késésért, de hivatalos ügyben feltartóztattak. Rendeltél már?
– Nem… – a lány csillogó szemmel nézte Patrikot. – Megvártalak.
– Mit kérsz?
– Egy kólát.
– Két kóla lesz, és én kérek egy presszókávét is! – szólt oda a pincérnek Patrik. Úgy gondolta, a kávé stílusos lesz a beszélgetéshe.
– Még most sem hiszem el, hogy itt ülök veled! – lelkendezett a lány. – Nem is tudtam, hová tegyem, amikor felhívtál az anyám végrendelete ügyében…
– Úgy éreztem, segítenem kell. Nagyon méltánytalan volt az a végrendelet…
– Azt hiszem, egyikünknek sem lehet lelkiismeretfurdalása miatta. Az anyám szörnyű egy nőszemély volt. Gyűlölte apámat, és mindent, ami vele kapcsolatos. Csak ezért gyűlölt engem is. Pedig én mindig az anyámként igyekeztem ránézni. De te, mint egy Grál-lovag, jelentkeztél. Ráadásul nem is akármilyen kinézetű lovag… Ha hiszed, ha nem, te vagy nekem a lovag fehér lovon!
Patrik elhúzta a száját. Pont az ilyen típusú nőket nem kedvelte, inkább az erőseket, akik mindig tudják, mit akarnak, és akikkel Patrik szekere is vágtat felfelé az üzletben.
– Nos, a fehér lovamat most otthon hagytam… – válaszolta, és a lány nevetett. Az ügyvéd elhatározta, hogy amint az örökség megnyílik, és Laura kifizeti a húsz százalékot, olyan sebesen dobja a nőt, ahogy csak lehet.
Összességében azonban nagyon tetszett neki ez a sztori. Pénzt keres, plusz betesz Kolossyéknak is, sőt, az otromba Cilike valószínűleg repül… Arra gondolt, hogy holnap bemegy az irodába, és ha az a vajszívű Bernát nem rúgta ki a titkárnőt, majd ő megteszi. A másik projekt, Liza megbüntetése is szépen haladt a maga útján, a fellebbezést megírta, és biztos volt abban, hogy a másodfokú bíróság legalább is elgondolkodik az érvein. S ha már Lizára gondolt, az az ügyvéd, aki képviseli, most szervezi Tormássy özvegyével a találkozót, úgyhogy a Success lenyúlásához is lesz egy-két kesetlen szava neki, a cserben hagyott férfinak.
– Megyünk? – kérdezte Laura. – Holnap korán kell kelnem, mert edzést tartok a nulladik évfolyamosoknak.
A lány tornatanárnő volt és lovász, s ez meg is látszott az alakján. Saját lovat is tartott, amelyikkel időnként versenyeztek. Költséges hobby, szóval az örökség a lehető legjobb helyre megy.
– Gyerünk! – egyezett bele a férfi, és elhatározta, hogy az éjjel nem sokat hagyja aludni a lányt. Legyen csak fáradt másnap reggel. Ja, és nem utolsó sorban a testőr lent a kocsiban csak szenvedjen.
Abszolút szenvtelenül megvizsgálta magát, hogy érez-e bármilyen lelkiismeret furdalást, vagy sajnálatot, esetleg szégyent a gondolatai miatt. Semmit sem tapasztalt. Elégedetten bólintott. Úgy látszik, azok a halálközeli pillanatok ott Besztercebányán átalakították egy kicsit, és nem hátrányára.
Kifizette a saját fogyasztását borravaló nélkül, és hagyta, hogy Laura aprópénz után kotorásszon, amivel a maga kólája árát ki tudja egyenlíteni. Patrik ezt is helyesnek gondolta. Egy kapcsolat elején kell rögzíteni a szabályokat. És Patrik egyik alapvető szabálya lett az utóbbi időben, hogy mások helyett nem fizet.
Kiléptek az ajtón, az ügyvéd futó pillantást vetett az autóban ücsörgő testőrre, azzal betessékelte a lányt a kocsijába, és hazavitte. Nem tűnt fel neki, hogy egy kicsivel messzebb, egy sötét Opelben két alak ül, és észrevétlenül követik a testőr autóját. Amikor megérkeztek Laura lakásához, a Sárosi nevű fickó kiszállt, és elment valami kaját venni, míg Sipos ott maradt, és azt figyelte, merre mozdul a testőr. De ahogyan azt Patrik tervezte, reggelig nem jött ki a lány házának kapuján, s amikor végre megjelent ott, akkor egy álmos, de nagyon boldog nőt hagyott hátra.
AKTA - az online ügyvédes történet 