Ezen a reggelen a postás rengeteg levelet hozott. Úgy látszik, az ítélkezési szünet előtt minden ügyben intézkedni akartak a bíróságok, mert a perré alakult fizetési meghagyások tömkelege érkezett, s szinte valamennyi, az iroda által vitt perben küldtek valamit. Ezen kívül érkeztek egyéb érdekes küldemények is. Erzsike és Adél az egész délelőttöt azzal töltötte, hogy kibontogassa és rendszerezze a leveleket. Ahol névre érkezett, ott egyszerű dolguk volt, s ilyen is előfordult nem egy, de a posta többségét azért mégis csak az iroda nevére címezték.
Dél lett, mire kialakultak a kupacok. Adélé sikerült a legnagyobbra, az iszonyúan sok fmh miatt, de nem panaszkodhatott Kolossy sem. Viktória és Patrik körülbelül egyenlő mennyiséget mondhattak a magukénak. Ahogyan Erzsike felszerelte a leveleket, azaz csatolta őket az aktuális aktához, észrevett egy érdekes dolgot.
– Milyen szerencséje volt Lipót ügyvéd úrnak!
Adél a saját kupacával volt elfoglalva, ezért szórakozottan kérdezett rá, mire gondol a titkárnő.
– Hát arra – válaszolta az, – hogy az ügyvéd úrnak egyetlen aktája sem semmisült meg a “cilikekávé katasztrófa” miatt. De látom, ő külön tartja az aktáit.
Adél tudta, hogy ez a “katasztrófa” előtt nem így volt, és belé nyilalt, hogy ez akár Kolossynak is feltűnhet. Vagy még inkább Somlai ügyvédnőnek. Viktória szerencsére nem régóta dolgozik itt, így talán nem tudatosultak benne ezek a dolgok, ám elegendő egyetlen áruló jel, és Patrik lebukik.
A nő egy jogerősen elutasított fizetési meghagyás fölött elgondolkodott azon, mennyire érdemes védenie a volt szerelmét. A csók, amivel Patrik maga mellé állította őt, egyre messzebbinek, egyre érdektelenebbnek tűnt. Adél magának sem szívesen vallotta be, de újra és újra eszébe jutott, mit művelt a lakótársával, és az egész testét bizsergés járta be ezeknél a gondolatoknál. Izgalmasabb bizsergés, mint amikor a férfivel csókolózott. És ez az állapot felvetette azt a kérdést is, hogy fedezze-e ő Patrik üzelmeit.
Megérkezett Kolossy és Viktória. Bernát azonnal Patrik felől érdeklődött, és Erzsike mondta, hogy Lipót ügyvéd úr még nem érkezett meg. De kilenctől tárgyal a Budai Központi Kerületi Bíróságon, ezért valószínűleg csak dél körül jön. Kolossy bólintott, és arra kérte Adélt, hogy jöjjön be az irodájába.
A lány úgy érezte magát, mint valami vizsgán, amikor leült Bernáttal és Viktóriával szemben.
– Kedves Adél, amiről most fogunk beszélni, az kérem, szigorúan maradjon közöttünk.
Adél bólintott. Elképzelni nem tudta, miről lesz majd szó.
– Maga is pontosan tudja, hogy az utóbbi időben sok gond és baj érte az irodát. Az egyik fő katasztrófa a kávéval leöntött iratszekrény, de ezeken kívül is feltorlódtak a dolgok, ezeket most nem sorolnám. Kérdésem: látott-e Lipót ügyvéd úr viselkedésében bármit, ami furcsa, különös, nem megszokott, stb.?
– A ügyvéd úr szerint Patriknak köze lehet ezekhez az eseményekhez? – kérdezett vissza Adél, hogy időt nyerjen.
Somlai ügyvédnő vette át a szót.
– Nézd, Lipót megváltozott az utóbbi időben, és ahogyan vissza tudok gondolni, látok egy markáns határvonalat. Tudom, hogy ti korábban együtt jártatok, sőt élettársi jogviszonyban éltetek…
Adél arra gondolt, mennyire személytelen és rideg tud lenni az “élettársi jogviszony” kifejezés, amit arra az időszakra használ Viktória, mikor még minden rendben volt közötte és Patrik között.
– És Lipót változásának az első jele az volt, hogy téged kitett a lakásából. Ezután öntötte ki valaki a kávét, és ezt követően kezdődtek a személyünket ért támadások is.
– Úgy gondolod, hogy nem Cilike tehet a kávés katasztrófáról? – Adél a következő pillanatban rájött, hogy innen már nincs visszaút. Ebből a kérdésből nehéz lesz arra kanyarodni logikailag, hogy ő pontosan tisztában van Patrik bűnösségével.
– Nem tudom. Túl sok a véletlen.
Kolossy visszavette a szót.
– Figyeljen ide, Adél. A lányom kapott egy ügyvédi levelet, az egyik legnagyobb ellenségétől. És Liza meg merne esküdni arra, hogy azt a levelet Lipót ügyvéd úr írta. A szófordulatok és a logikai következtetések valóban nagy hasonlóságot mutatnak más olyan iratokkal, amiket az ügyvéd úr készített. Az elmúlt napokban átnéztük Somlai ügyvédnővel Lipót doktor úr korábbi beadványait, ügyeit, és van, ahol betű szerinti a hasonlóság.
– Az lehet véletlen is…
– Az ilyen szintű egybeesés az én álláspontom szerint már túlmegy a véletlen kategóriáján! – szögezte le Viktória. – Amikor Bernát elmondta, amire a lánya hívta fel a figyelmét, nekem azonnal beugrott a te lakásból való kirúgásod, mint kezdő időpont. Lipót eltűnt, és amikor visszatért, már nem viselkedett úgy, mint korábban. Most az Egyetem téren laksz, nem?
Adél bólintott, és közben azon töprengett, miért lovagolnak ezek annyira az ő elköltözésén. Aztán rájött. Viktória arra gyanakszik, hogy neki tudomása lehet az okokról, és az egész Patrik-féle szövevényes kavarásról. És most lelki közösséget akar létrehozni, ami megkönnyíti az igazmondást. De Adél közben már döntött.
– Én nem tudok semmiről. Mióta szétmentünk, nekem Patrik nem mond semmit. Végzem a dolgomat, és nem szeretnék ilyesmibe belekeveredni.
– Rendben van, kedves Adél, magát nem vádolja itt senki. Csak annyit kérünk, ha eddig nem vett észre semmit, akkor mostantól nyissa ki a szemét, és ha olyasmit tapasztal, ami nem természetes, jelezze – Kolossy szokás szerint atyaian viselkedett. Adél már unta ezt az attitűdöt. Bólintott, és amikor a férfi intett, hogy elmehet, gyorsan elhagyta a szobát. Arra gondolt, meg kell osztania az információt Patrikkal. Szinte semmi sincs Kolossyék kezében, de gyanakodnak, és ha Patrik egyetlen hibát csinál, akkor lebukhat.
Ahogyan a lány kiment a szobából, Viki azt mondta:
– Szerintem ő is benne van.
Kolossy a kezeibe temette az arcát.
– Én meg kirúgtam Cilikét. Pedig éveken át megbízhatóan dolgozott nálam, erre annyi esélyt nem adtam neki, hogy megmagyarázza, mi történt, vagy hogy védekezni tudjon. Valamit mondott arról, emlékszem, hogy szerinte a takarítónő tette, de nem hallgattam meg…
– Nem is a takarítónő volt.
– Persze, nem, de Cilikének eszébe sem jutott, hogy szándékosság lehet a dologban, és ezért megpróbált logikus magyarázatot találni.
– Vissza akarod venni? De akkor mi lesz Erzsikével?
– Nem tudom. Az sem biztos, hogy visszajönne.
– Nyugodj meg, visszajönne. Ez egy jó kis állás volt neki, különösen a mai bizonytalan világban. De gyorsan döntsd el, mielőtt lejár Erzsike próbaideje. Szerencsére három hónapot kötöttetek ki, megjegyzem, az én tanácsomra… A próbaidő alatt akár a munkavállaló, akár a munkáltató indoklás nélkül, egyoldalúan megszüntetheti a munkaviszonyt.
– Rendben van, gyorsan eldöntöm…
Liza a hétvégén is keményen dolgozott. Különféle forgatókönyveket állított fel az orosz pályázattal kapcsolatban, és igyekezett új ötleteket találni, amikkel a korábbi pályázatot is fel lehet frissíteni. Ez a része nem nagyon ment a munkának. Túlságosan ráállt az agya a korábbi anyagra. S amikor pihent egy kicsit, akkor Igorról képzelgett. Várta a hétfőt. Persze mindig azt mondta magának, a projekt miatt, de valójában szeretett volna már találkozni a veszedelmes szemű orosz férfival. Liza jól ismerte ezt a vágyat. Annak idején Patrikkal kapcsolatban is ezt érezte, aztán lassan elmúlt. De most megint előtört, csak a vágy tárgya változott meg. S ez a vágy nem hagyta nyugodni a lányt. Az anyja vére dolgozott benne.
Végül nem bírta tovább. Vasárnap délelőtt felhívta Igor Boroscsukot.
– Halló, itt Kolossy Liza beszél! – szólt bele angolul.
– Yes? És mit akar? – a hang nem hangzott különösebben barátságosnak. Liza egy pillanatra arra gondolt, talán túl korán hívta a férfit, és az még félig alszik.
– Kolossy Liza. Emlékszik, a Behringer-féle pályázat…
– Pontosan emlékszem. De mit akar? Megbeszéltük,hogy hétfőn találkozunk, de most még csak vasárnap tíz óra van.
– Igen, igen. Arra gondoltam, ha esetleg ma utazna ide Budapestre, akkor délután vagy este tudnánk egy kicsit kötetlenebbül beszélgetni, megismerhetnénk egymást közelebbről, ami egy ilyen nagyszabású projektben való együttműködéshez elengedhetetlen.
– Micsoda?
– Ha ma utaznának el Magyarországra…
– Hagyjon ezzel, szó sem lehet róla! Megyünk hétfőn, az eredeti tervek szerint. A gépünk nyolc ötvenkor érkezik a 2A terminálra. A holnapi viszontlátásra!
– Viszontlá… – mire idáig jutott, a férfi már letette.
Liza egy darabig nézte a mobilját, és próbálta megérteni, mi történt. Anyja büszke vére először azt mondta neki, ezzel a bunkóval ne kezdjen közös üzlethez. De az üzleti gondolkodás legyőzte a büszkeséget. Szüksége van az orosz cégre, mert azok nélkül nem tudja megszerezni az üzletet. Az viszont biztos, hogy ezzel az Igorral nem kezd.
Megcsördült a mobilja. Ismeretlen számot jelzett. Liza felvette.
– Elena Horosenkaja vagyok.
– Üdvözöllek. Az imént beszéltem Igor Boroscsuk úrral…
– Tudom, és ezért hívlak. Bocsáss meg neki a nyersességéért.
– Nos, tényleg elég furcsa volt…
– Igor nagyon szeti a hazáját. És nagyon szereti a focit is. Tegnap este hatalmas bulit szervezett a Varsóban élő oroszok számára, és az est csúcspontjának a labdarúgó mérkőzést szánta a görögök ellen. Az orosz válogatott négy ponttal vezette a csoportját, az utolsó helyezettel találkozott, és Igor abban bízott, hogy diadalmenet következik.
– De mi történt?
– A csapat kikapott egyetlen gólocskával, és így nem jutott tovább. Képzelheted, hogyan érezte magát Igoruska, mikor a győzelmi lakomából halotti tor lett.
– El tudom képzelni. Akkor ez volt a baj?
– Ez. Igoruska még nem tért magához a tegnap esti sokkból. Tudom, nekünk nőknek ez nem sokat mond, de hidd el, a férfiaknak az ilyesmi maga a világvége. Hidd el, holnapra összeszedi magát, és személyesen is bocsánatot fog kérni tőled.
– Rendben van – Liza megkönnyebbült. – Köszönöm, hogy felhívtál.
– Konyecsno! Nekem fontos ez az üzlet, és nem hagyhatom azért elúszni, mert veszít a válogatott. Akkor a holnapi viszontlátásra!
– Neked is, Elena!
Laura felébredt. Patrik már nem feküdt ott mellette, de kintről, a konyha felől kávéillat és jellegzetes tevékenykedés hangja hallatszott. A nő megnézte az órát. Tizenegy. Hosszú volt az éjjel, a férfival jól megértették egymást az ágyban, sokkal jobban, mint Laura korábbi barátjával, az iskolából egy kémiatanárral. A lány maga sem tudta most már, hogyan jöhetett össze azzal a tanárral. Persze, egy tanulmányi kiránduláson. De Patrikhoz képset sótlan volt, a szerelemben ügyetlen, és az utóbbi időben állandóan korrepetált, így Laurának nem sok szórakozás jutott.
Ez az ügyvéd egészen más. Vad, intelligens, intellektuális, és nem utolsó sorban egy csomó pénzt hoz a házhoz. Laura sohasem kapta volna meg az örökséget, pontosabban meg kellett volna elégednie a kötelesrésszel, ha Patrik nem áll elő a ravasz tervével.
A nő kicsoszogott a konyhába, és adott egy csókot a férfi tarkójára. Odakint csodálatosan ragyogott a Nap, és Laura arra gondolt, el kellene valahová menni kirándulni.
– Kérsz kávét? – kérdezte Patrik.
– Köszönöm, hálás lennék érte!
– Tessék – a férfi öntött egy csészével, elkevert benne két édesítőt, és löttyintett bele egy kevés tejet.
– Pont így szeretem! – mosolygott Laura. Kortyolt egyet a kávéból, aztán megkérdezte. – Mi a terved mára?
– Pihenés. Este pedig meccs.
– Izgalmasan hangzik! – nevetett a lány. – De napközben egy aktív pihenést jobban el tudnék képzelni. Menjünk el valahová!
– Mire gondolsz?
– Kirándulni!
– Rendben. De csak olyan helyre mehetünk, ahol nem bukunk le. Nem hiányzik, hogy valaki meglásson minket együtt, mielőtt rendeződik a hagyatéki ügy.
– Igazad van… – Laura erre nem is gondolt. – Akkor messzebb menjünk. Balaton? Velencei tó?
Pittyent egyet Patrik mobilja. A férfi megnézte.
– Hm, érdekes mail érkezett. Tudod, az irodai leveleimet átirányítottam gmailre. Így mindig megkapok mindent, nem kell hétfőig várni. S most egy pályázati kiírással kapcsolatos levél érkezett, hogy megkaptuk-e, és akarunk-e pályázni.
– És?
– Akarunk pályázni, persze. Ez a megrendelés folyamatos jogi munka elvégzésére két éven keresztül, nagy pénzt jelent. Ha bejön, leválhatok Kolossyról, és végre saját irodát nyithatok!
– De a megkeresés a Kolossy irodának érkezett, nem?
– Igen… – mondta elgondolkodva Patrik. – Ezért majd tennem kell arról, hogy a Kolossy iroda ne tudja elvállalni… És akkor mély sajnálattal, de annál nagyobb tetterővel jelentkezik a Lipót Ügyvédi Iroda, és kisegíti a bajból a megrendelőt…
Patrik gonoszul elmosolyodott. Ilyen az üzlet. Aki ügyes, fennmarad, aki béna, lemarad. Kolossyék órái meg vannak számlálva.
AKTA - az online ügyvédes történet 