Bazsó valóban akadályokba ütközött volna, ha székfoglalót akar tartani az Akadémián, és ennek nem kizárólag az volt az oka, hogy nem ismert három akadémiai tagot, akik ajánlhatják. Sőt, Cilike úgy gondolta, ez lenne a legkisebb probléma, mert Bazsó a puszta megjelenésével rá tudott venni bárkit bármire, akár akadémikusokat is arra, hogy a legmelegebb baráti sorokkal ajánlják őt az Akadémiába. Cilikénél nem magasabb, de sokkal erőteljesebb megjelenésű férfi volt a behajtó. Vékony pólója majdnem szétszakadt hatalmas mellizmain. Bicepsze vetekedett Arnold Schwarzeneggerével, tüsire vágott fekete haja pedig csak fokozta a hatást. Az Astoria aluljáróban, egy kicsiny rejtekajtó mögött tartott ügyfélfogadást, ahová a metrobejárat előtt lebzselő virágárus irányította el Cilikét. Éppen ügyfelezett, egy nyeszlett kis fickóból próbált meg embert faragni.
– Ide figyelj, Dezsőke! Most szépen ideadod a mai bevételedet, és akkor elfelejtem, hogy az én területemen akartál hamis iPhone-okat eladni. Nem lesz semmi gond, jöhetsz máskor is, csak tejelned kell, ennyi. Érted?
A nyeszlett olyan arcot vágott, mintha pondrókat kellene ennie.
– Bazsó úr, bocsásson, meg nem fog többé előfordulni. Nem tudtam, hogy itt nem szabad. De anyámat műtik prosztatával, arra kell a pénz!
– Megható. Te teljesen hülyének nézel engem? Na ide a pénzt, és tűnj el! – a mondat végét már olyan orgánummal ejtette ki, amire nem lehetett nemet mondani. A nyiszlett rémülten ürítette ki a zsebeit, és egy maroknyi bankjegyet adott oda Bazsónak. A behajtó szigorúan nézett rá. – Ennyi?
– Esküszöm az anyám életére, Bazsó úr!
– Na nézd meg még egyszer, mert ha én nézem meg…
Az árus kelletlenül kivett a farzsebéből még néhány papírpénzt.
– Így már majdnem jó. De ne hagyd ki a zoknidat sem.
A nyeszlett ismét előadta a pondrós arckifejezését, miközben lehúzta a cipőjét és a zokniját, hogy hozzáférjen az oda rejtett kettő darab húszezreshez.
– És a másik? – mosolygott atyaian Bazsó, majd elégedett arccal tette el az újabb helyről előkerült zsozsót. – Na jó, most már mehetsz! A hölgy rám vár!
A nyiszlett remegve elszelelt. Bazsó magára erőltetett egy általa üzletemberinek gondolt nézést, ami inkább kedélyes boncmesterre emlékeztette Cilikét, aztán azonnal a tárgyra tért.
– Miben segíthetek, hölgyem?
– Örvendek, Bazsó úr! Ha kezdhetem a közepéről, hát nagy méltánytalanság ért. A volt barátom lenyúlt rólam hat milkát, és nem akarja visszaadni.
– Hogyan nyúlta le?
– Tudja azt mondta, hogy behajtók kergetik, van egy komoly tartozása, amit aznap ki kell fizetnie, különben összetörik a kávézóját. Én megsajnáltam, és adtam kölcsön neki. Elmentünk a bankomba, és felvettük a pénzt. Alig maradt valamim, de magának fél milliót adok, ha visszaszerzi a hat millát.
– És abból a felét előre, most. Addig nem kezdem el a munkát.
– Nézze, én azt hallottam, hogy csak akkor kell fizetni, ha már van eredmény…
– Hol hallotta ezt? Valami teleregényben? Nem, nem! Vannak működési költségek is, amikre kell az előleg.
– Én ezt elfogadom, uram, de nekem is kell biztosíték, hogy nem lép le a pénzzel…
– Arra való az összeg másik fele. Gondolhatja, hogy nem fogom veszni hagyni, különösen a mai világban! Aztán meg a hírnevemen sem engednék csorbát ejteni azzal, hogy kifosztok egy ilyen öregasszonyt, mint maga…
Cilikét ez nem győzte meg.
– Na ide figyeljen! Egy százast hoztam magammal, azt megkaphatja előlegként. A többit, ha behajtotta a pénzt, érthető? Ha nem, akkor nincs üzlet!
– Maga aztán nem tréfál, mama! De rendben van, legyen így. Mondja meg, ki a fazon, és hol találom, a többi az én dolgom! – Bazsó átpörgette az ujjai között a tíz darab tízezrest, aztán elővett egy befőttes gumit, rátekerte az összehajtott bankjegyekre, és a kis pakkot elégedett arccal zsebre rakta. Cilike megadta a kért infókat, aztán elköszönt a behajtótól. Azzal az elégedett érzéssel ment haza, hogy most befűtött Ivánnak.

---

Az irodában feszült hangulat uralkodott. Adél előző nap nem tudta megszerezni a levelet, amit Patrik kért tőle, mert Kolossy és Viki bezárkóztak a szobájukba, és valami nagy ügyön dolgozhattak, mert már régen letelt a munkaidő, de még mindig nem voltak hajlandók hazamenni. Patrik már elpárolgott, és Erzsike is készülődött, miközben baráti mosollyal az ajkán figyelte Adélt.
– Sok munkája van, kedves? – kérdezte, mintha nem tudná pontosan, hiszen minden levelet ő hozott el a postáról, illetve ő szerelte az iratokhoz az újonnan érkezett dokumentumokat. – Túlóráznia kell?
Adél szomorú sóhajjal bólogatott, miközben arra gondolt, ezt a nőt még csak átvágja, de ha Kolossyék hosszabb ideig ücsörögnek bent, akkor nekik nem tud majd mit mondani, mi az a sürgős dolog, ami miatt felhagyott a szokásaival. Így kénytelen volt hazamenni dolgavégezetlenül.
Ma reggel viszont elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, megszerzi az iratot. Csak nem gubbaszt bent egész nap Kolossy és Viktória. Szorgalmasan dolgozott, mialatt várta a kedvező alkalmat.
Kálmán érkezett. Régen nem találkoztak, és még régebben nem beszéltek, s most Adél szívesen ejtett volna néhany szót a fiúval, aki jobban nézett ki, mint szokott. Szemmel láthatóan nem turkálóból vette a pólóját, hanem minimum a Váci utcából, a mosolya magabiztosságról tanúskodott, és valahogy sokkal fesztelenebbül viselkedett, mint korábban.
– Mi újság? – próbált meg szóba elegyedni vele Adél, és azonnal levette, hogy amikor a másik válaszol, hiányzik az a kisfiús, szégyenlős mosoly, ami korábban az Adél iránti rajongást jelezte.
– Semmi különös, Adélka! Megvagyok, dolgozok…
– Nagyon eltűntél egy ideje…
– Hát igen, egy nagyon komoly ügyön dolgozom Klárikával. – ahogyan a biztosítós csaj nevét kiejtette, abból Adélnak azonnal leesett, hogy ezek nemcsak dolgoznak együtt. Ez fájt a lánynak. Ő valahogy úgy képzelte, hogy Kálmán az örök hitbizománya, akihez mindig fordulhat, ha más már nincsen, akinél meghúzódhat, ha kirúgják a lakásából, aki segít neki, ha baj van, és mindezért csak annyit kér cserébe, hogy leplezetlenül imádhassa Adélt. De úgy tűnik, Kálmán megelégelte, hogy az ügyvédjelölt csak kihasználja, és váltott. Ráadásul pont Klárika? Az az izgő-mozgó, örökösen mosolygó, fontoskodó liba? Adél jól ismerte a biztosítós nőt, hiszen hetente jött egyeztetni Erzsikével a jogvédelembiztosításos ügyeket. Egy ilyen miatt szűnik meg a biztonságérzet, ami Kálmánhoz kapcsolódott?
– Értem – Adél úgy döntött, előadja az elhagyott lány című produkciót. – Akkor ezért nincs mostanában időd rám. Nem is emlékszem, mikor beszélgettünk utóljára.
– Nekem inkább úgy rémlik, te nem kerested a társaságomat – válaszolta kedves mosollyal Kálmán.
– Talán el voltam foglalva… Az lehet. De ez nem mentesít téged az alól, hogy időnként megpróbálj beszélgetni velem…
– Dolgom volt, Adélka. Bocsáss meg, de most is dolgom van, Kolossy ügyvéd úr vár…
– Fontoskodj csak… – morogta elkeseredetten Adél, azzal ismét beletemetkezett a munkájába.
Erzsike szemét nem kerülte el a kis közjáték. Bólintott, mint aki ellenőrzött egy számítást, és pontosan azt az eredményt kapta, amit várt. Egy pillanatig habozott, hogy megkérdezzen-e valamit, de aztán maga is a munkája felé fordult inkább.
Kálmán nem töltött több időt Kolossyéknál, mint húsz percet.
– Természetesen, ügyvéd úr! Örülök, hogy segíthettem! – hajbókolt kifelé jövet. Megfordult, köszönt Adélnak és Erzsikének, azzal elhagyta az irodát.
Megjelent Patrik, és megállt Adél asztala előtt.
– Bejönnél hozzám? – kérdezte udvarias, de kissé feszült hangon.
– Persze… – válaszolta a lány, Erzsike figyelmének középpontjában. Felállt, és követte Patrikot.
– Mi van már? Nem tartod be a megállapodásunkat?! Mikor hozod az iratot?
– Tegnap nem tudtam megszerezni, ne haragudj. Rajta vagyok, de Kolossyékat ki se lehetett robbantani a szobájukból. Ma mindenképpen elintézem.
– Igyekezz, mert érzem a gyanakvásukat. Nem tudom, mikor lesz náluk tele a pohár.
– Igazad van! Tegnap, miután beszéltünk, Erzsike rákérdezett, mit csinálunk. Kénytelen voltam bekamuzni, hogy ismét együtt járunk, csak nem akarjuk nagydobra verni.
– Ennek örülök… – nevetett Patrik. – Egyre többször jutsz eszembe. Sokkal jobb nő vagy, mint Laura…
– Szóval lefeküdtél vele is?! Istenem, férfiak!
– Ne húzd fel magad. Mondtam, ő csak egy befektetés…
– Azért fektetted be az ágyba?!

– Ehhez nekem nincs kedvem. Menj, intézd el, amiért fizetlek. Gyerünk!

Adél valami csípőset akart válaszolni, aztán fújt egyet, és inkább annyiban hagyta a dolgot.Végül is, Patrik tényleg fizeti, és a havi ötvenes jól jön mindig. Felemelte a mutatóujját, és azt mondta:

– Ma elintézem!

A férfi bólintott, azzal elváltak.

Erzsike barátságosan figyelte, ahogyan Adél visszaül az asztala mögé.

– Minden rendben van? – kérdezte negédesen.

– Persze. Mert? – Adél rájött, hogy a válasz kissé nyersre sikerült, de úgy döntött, most senki kedvéért sem fogja vissza magát.

– Semmi, semmi, aranyos, csak feldúltnak tűnik…

– Nincs semmi gond, nyugodjon meg, Erzsike.

– De ugye tart a barátság továbbra is?

– Biztosíthatom róla, hogy tart. Mi ez a nagy érdeklődés?

– Semmi… semmi. Csak, tudja…

Adél felfigyelt. Valami van, amiről tudnia kellene.

– Mondja csak nyugodtan, Erzsike. Van valami, amiről tudnom kellene?

– A porszívós nő…

Az ügyvédjelölt körül megfordult a világ.

– Mi… mire gondol…?

– Pontosan arra. És látom, a nő igazat mondott.

– Nem tudom, miről beszél!

– Ó, dehogynem! A porszívózós nő, a szomszéd házból. Mondta nekem, hogy magának is szólt, Adélka.

A másik nem válaszolt, így Erzsike folytatta.

– Leadta a sztorit a kávéöntögetésről. Felhívta a figyelmemet, hogy ezt már magának is elmondta. De nem tudok arról, hogy Kolossy ügyvéd úrig jutott volna az információ…

– Meg akar zsarolni?

– Jó ötlet. De nem. – Erzsike kényelmesen hátradől a székében, és a körmeti nézegette. Élénkpiros körömlakkot használt, ami kifejezetten illett a vörös hajához, és piros rúzsos szájához. – Gondolkodtam, hogy mit tegyek. Tudja, Adélka, manapság a hűség és a lojalitás nem igazán kifizetődő tulajdonságok. Mert mit tenne maga Kolossy ügyvéd úr helyében, megtudná, hogy igaztalanul rúgta ki azt a titkárnőt, akivel már tíz éve együtt dolgozik?

Adélnak megjött a szava:

– Nyilván visszavenném.

– Így van. És mit tenne a rossz hír hozójával? Aki szembesítené magát a komoly hibával, amit elkövetett?

– Kirúgnám!

– Bingó. A helyzetet egyszerűsíti, hogy még csak ki sem kell rúgnia, hiszen próbaidőn vagyok. De a férjem elhagyott minket, és két gyermeket nevelek. Nem egyszerű, higgye el. Mielőtt ide kerültem, egy éjszakai lokálban árultam mindenféle szennyet, de nem volt más választásom. A gyerekeknek enniük kell, és iskolába kell járniuk.

Adél azon gondolkodott, meddig tart még ez a melodráma. Szerencsére hamar befejeződött.

– Ezért amíg le nem telik a három hónapos próbaidő, én biztosan senkinek sem mondok semmit. Hogy utána mi lesz, az pedig attól függ, maga és Lipót ügyvéd úr hogyan viselkednek velem. Ha úgyis olyan nagy a szerelem… akkor költhetnének rám egy kicsit.

– Szóval mégis zsarol!

– Nem zsarolom. Csak hallgatóztam. Bocsi… – Erzsike kedves mosollyal ellensúlyozta a tényt. – Tudom, hogy maga egy ötvenesért marad csendben. Nekem elég lesz harminc is. Nem vagyok nagyigényű…

Adél lenyelte a dühét. Ez az iroda, amit egy olyan ember vezet, aki erkölcsileg tényleg a topon van, olyan mélyre süllyedt a korrupció mocsarában, amilyen mélyre csak lehet. Patrik, Erzsike és ő, Adél… szép.

– Rendben van, Erzsike, meglátom, mit tehetek. Tolmácsolom Lipót ügyvéd úrnak, amit mondott.

– Köszönöm, ezt vártam magától, Adélka! Csak szeretnék még ma választ kapni…

Elharapta a szót, mert Kolossy, a nyomában Somlai ügyvédnővel, kirobogott a szobájából.

– Adél, Erzsike, most el kell mennünk! Vigyázzanak, hogy amíg távol vagyunk, senki se lépjen be az irodámba. Ezt nagyon komolyan mondom!

– Természetesen, ügyvéd úr! – válaszolta Erzsike. Adélnak egy pillanatra felfordult a gyomra attól a szolgai hangnemtől, amit a titkárnő megütött. A nő rákacsintott, mialatt a két főnök elhagyta az irodát.

Mikor csend lett, Adél rájött, hogy itt az idő.

– Ide figyeljen, Erzsike. Ha már úgyis tettestársak lettünk… Patrik kért tőlem egy dolgot. Odabent van egy levél, valahol Kolossy íróasztalán. Meg kell keresni, és lemásolni.

– Én nem szólok! Csinálhatja, Adélka!

A lány ismét lenyelte a dühét. Nem elég, hogy zsarolják, de még nem is tudja dolgoztatni a titkárnőt. Dérrel-dúrral felállt az asztaltól, és bement Kolossyék irodájába. Végig kellett kutatnia az egész szobát, míg végre, az egyik polcon megtalálta a dossziét, és benne a levelet. Kivitte és lefénymásolta, aztán szépen visszatette ugyanúgy, ahogyan találta. Senki sem fogja észrevenni, hogy valaki járt odabent!

Aztán bevitte Patriknak az iratot, és egyúttal beszámolt arról, hogy miről beszélt Erzsikével. Patrik dühösen fogadta az eseményeket.

– Ki kell rúgni a francba!

– Na várj. És ha beárul minket?

– Senki sem fog hinni neki. Mi ketten vagyunk egy ellen. Kolossy nem adhat hitelt egy olyannak, aki még egy hónapja sincs itt az irodában! Ráadásul tudjuk jól, kedvel téged.

– Nem tudom… meg kell tőle szabadulni, ez biztos. De ha kirúgatjuk, akkor félek, fel fogja használni az információt.

– Igazad van… – Patrik elgondolkodott, aztán gonosz kis lángocskák gyúltak a szemében. – Akkor csőbe húzzuk! Le fogjuk buktatni Kolossyék előtt. Ráadásul, ha találnak egy ellenséget idebent, talán elterelődik rólam a figyelem… Ez az!

Adél lassan bólintott. Ez tényleg megoldás lehet. A korrupt Erzsike hamarosan búcsút inthet az irodának!

---

Másnap reggel Adél elégedetten lépett be az irodába. Még nyolc óra sem volt, ma valahogy nagyon hamar sikerült eljutnia idáig az albérletből. Úgy gondolta, Patrik terve működni fog, és Erzsike hamarosan repül. De addig is el kell altatniuk a gyanúját, tehát látszólag bele kell menniük abba, hogy fizetnek a nőnek. Ehhez meg sem kell várnia Patrikot, ő is közölheti vele, hogy sikerült rábeszélnie a társát a havi harmincezerre.

Belépett az irodába, természetesen Erzsike már ott ült az asztalánál. Adél tudta, hogy senki más sincs itt, ezért azonnal a tárgyra tért.

– Jó reggelt, Erzsike! Beszéltem tegnap Patrikkal, és jó hírem van! Fizetjük magának a havi harmincast, ha leplezi a dolgainkat Kolossyék előtt! – most tűnt fel neki, hogy Erzsike arca természetellenes fintorba torzul. – Mi a gond?

– Nincs semmi gond. – felelte egy hang, valahonnan a háta mögül. – Csak Erzsike ki van rúgva. Maga is, Adél. Lipót ügyvéd urat felhívjuk, mert felesleges bejönnie többé.

Adél azt hitte, elájul. Kolossy Bernát és Somlai Viktória ott álltak a szobájuk ajtajában.

– Nem… Nem értem, miről van szó… – próbált meg valamilyen szalmaszálba kapaszkodni Adél. Talán nem hallották, amit mondott. Talán még meg lehet menteni a helyzetet… Hamar csalódnia kellett.

– Van egy érdekes felvételünk, amit tegnap délután vett fel a szobámban elrejtett kamera. Kálmán volt olyan kedves, és felszerelte. Saját IP címmel rendelkezik, így pontosan láthattuk távolról is, amint ön, kedves Adél, bemegy az irodámba, amiről egyébként szigorúan meghagytam, hogy senki se lépjen be, megkeres egy levelet, amit a megfelelő helyre tettünk, hogy a videón pontosan be lehessen azonosítani, mit is vesz el, aztán kiviszi lemásolni. Ebből persze az is kiderült, hogy Erzsike is benne van a slamasztikában. Maga a levél pedig igazolja, hogy Lipót doktor is sáros…

– Tűnjenek el… – sziszegte Viki. – Soha többé nem akarjuk látni magukat!

– Természetesen közös megegyezés lesz magával, Adél. Erzsike próbaidős, így az ő kirúgása egyszerűbb. Van még kérdésük? Ha nincs, kérem, hagyják el az irodánkat!

Adél még mindig nem értette. Csak állt támolyogva, és pontosan tudta,hogy ezeket az embereket nem fogja meghatni. Aztán motyogott valamit, odament az asztalához, kivett pár saját használatú holmit, és csendesen elkullogott. Erzsike még maradt, mert Kolossy még nem fejezte be vele kapcsolatban a fejmosást.

– Magát különösen nem értem, Erzsike! Adél valamikor együtt járt Lipóttal, valahol érthető, hogy hozzá húzott. De maga? Mit látott ezekben? Miből gondolta, hogy velük kell tartania?

Erzsike hallgatott, összeszorított szájjal.

– Így is jó. Menjen.

– Majd én megmondom! – szólt közbe Viktória. – Ez a nő rájött, hogy Cilikét nem kellett volna kirúgni, hiszen nem követett el semmit. A Patrik – Adél páros ügyesen rá terelte a gyanút. Csakhogy, ha Cilike visszajön, akkor Erzsikére nincsen szükség…

– Találhattunk volna megoldást – kesergett Kolossy. – Szóltam volna más kollégáknak. De így… Maga senkinek sem fog kelleni.

Erzsike felemelte a fejét. Megpróbált büszkén távozni, de nem nagyon sikerült. Összetörten csoszogott ki az irodából.

Amikor csend lett, Kolossy Vikire nézett.

– Ketten maradtunk…

– Ha annyira imádod a Cilikédet, én szívesen beszélek vele.

– Megtennéd? – Kolossy hangjában köszönet bujkált. Miután ő rúgta ki a titkárnőt, kínosnak érezte, ha most telefonál, és beismeri a hibáját. Ezt Viki sokkal tapintatosabban eltudja majd intézni.

Somlai ügyvédnő már tárcsázta is a számot.

– Halló, itt Somlai Viktória beszél.

– Igen?

– Cilike, maga az?

– Én vagyok. Mit akarnak tőlem?

– Kolossy ügyvéd úr megbízásából keresem. Tudja, Bernát megbánta, hogy elküldte magát. Mentségére legyen mondva, egy csúnya összeesküvés áldozata lett ő is, ahogyan maga.

– Összeesküvés?

– Röviden összefoglalva Lipót doktor és Kormos Adél megpróbáltak komoly károkat okozni az irodának. Ez részben sikerült is nekik. Az egyik legnagyobbnak azt érzem, hogy eltávolították magát…

– Valóban? – Cilike hangjában remény csendült. – Ez azt jelenti, hogy…

– Igen, kedves Cilike, azt jelenti! Holnap, de akár már ma, várjuk magát az irodában! Ha ma bejön, természetesen mától él a munkaviszonya is.

– Egy órán belül ott vagyok! – csiripelte boldogan a titkárnő. – De ugye részletesen megtudhatom, mi történt?

Viki nem tudta megtagadni magát: – Természetesen, mindent, ami magára tartozik!

De Cilike nem vette észre a finom helyreutasítást, boldogan bólogatott a telefonban, és amikor letette, hangosan dúdolni kezdett.

---

Ezalatt a vert sereg beült egy kávézóba.

– Fel kell hívnunk Patrikot! – mondta Adél. Erzsike nem szólt semmit, egyszerűen képtelen volt megemészteni a történteket.

– Lipót! Mit akarsz, Adél?

– Ki vagyunk rúgva! Kolossy videóra vette, ahogyan kilopom neked a levelet és lemásolom! Mit tegyünk?

– Azt nem tudom, te mit teszel. Ami engem illet, nem eszik olyan forrón a kását.

– Mi van? Azt hittem, érthetően beszéltem. Kolossy kirúgott, engem és Erzsikét is.

– Értettem elsőre is. Akkor menjetek haza, és keressetek állást.

– Ne beszélj így! Azt gondolom, annyival tartozol nekünk, hogy felvegyél az irodádba.

– Irodámba? Miről beszélsz?

– Nem alapítassz egy irodát?

– Nem. Miért tennék ilyet?

– Hát mert te is ki vagy rúgva!

– Nana. Te alkalmazott vagy, a státuszod más. De én az iroda tagja vagyok. Nekem pénzem fekszik ott bent. Ha azt akarják, hogy elmenjek, el kell számolniuk velem. Amúgy meg… az sem biztos, hogy hajlandó leszek nekik megtenni ezt a kis szívességet.

– Micsoda?

– Maradok az iroda tagja. Ha ki akarnak tenni, bírósághoz kell fordulniuk.

– És akkor jövünk mi. Ha most szemét leszel velünk, ellened fogunk tanúskodni!

– Nem tesztek ti ilyet. Vagy ha mégis, annak nem lesz jó vége, azt megígérhetem. Na tegyük le. Dolgom van. Csak akkor hívj, ha valami hasznosat akarsz mondani. Helló!

Adél leforrázva nyomta ki a mobilt. Erzsike nagyjából értette, mi történt.

– Nem vesz fel minket…

– Nem. Csak kihasznált ez a szemét! – az ügyvédjelöltből most tört ki a feszültség, hatalmasat csapott a levegőbe, a közeli pincér legnagyobb rémületére.

– Ja… és az sem biztos, hogy magából ügyvéd lesz, Adélka….

– Mi… Mire gondol?

– Arra, hogy ha Kolossy a kamarához fordul, és elmondja, hogy mi történt, akkor lehet, hogy magát kizárják.

Adél teljesen összeomlott. Kemény nőnek tartotta magát, de most elveszítette az önkontrollját, és keservesen sírni kezdett.

– Ne sírjon. Előbb kellett volna gondolkodnia. Már késő.

– Valójában nem is Kolossyra haragszom. Én ugyanezt tettem volna a helyében. Patrik volt az, aki csúnyán kihasznált és átvert mindkettőnket!

– Még az is lehet, hogy azt a harmincast nem gondolta komolyan…

Adél felnézett. Bölcsebbnek látta hallgatni arról, hogy azt a harmincast ő sem gondolta komolyan. Inkább szomorúan bólogatott.

– Figyeljen ide, Adélka! Fogjunk össze! Keressünk magunknak valami állást, ha nem megy, indítsunk egy vállalkozást, és ha már el tudjuk tartani magunkat, visszatérünk, és leszámolunk ezzel az aljas stricivel.

Adél ismét bólintott, mialatt arra gondolt, hogy azok a férfiak, akik nem is olyan régen még körül dongták, lassan mind elhagyják. Patrik elárulta és kidobta, mint egy koszos lábtörlőt, Kálmán a tudtára adta, hogy nem vár többé rá, míg Regényi… Regényi egyszerűen nem jelentkezett.

Ebben a pillanatban megszólalt  mobilja. Ránézett, és nem akart hinni a szemének. Regényi kereste.

– Szia, Adél! Össze tudnánk futni valamikor? Kellene néhány információ azokról a rendőrökről, akik annak idején be akarták vinni Patrikot.

– Persze. Bármikor jó. Mostanában ráérek…

Regényi felfigyelt a hangsúlyra.

– Történt valami?

– Kirúgtak.

– Micsoda?!

– Ez egy eléggé hosszú történet…

– Rendben! Hol vagy most? Érted megyek, és beülünk valahova. Lesz időd elmesélni.

Adél nem akart ellenkezni. Megbeszéltek egy közeli helyet és egy közeli időpontot.

---

Liza és Igor kényelmesen elnyújtóztak a Hotel Intercontinental prémium lakosztályának dupla ágyában. Mind a lány, mind a férfi elégedett volt a saját és partnere teljesítményével is. Lizának be kellett vallania, hogy ilyen szeretőt mindeddig csak szeretett volna magának. Arról nem beszélve, hogy Igor és Elena üzlettársaknak sem voltak kutyák. Mióta aláírták a megállapodást, két orosz cég is jelentkezett a Success-nél, akiknek komoly megrendeléseket kellett bonyolítani. Igor pedig azt mondta, ez még csak a kezdet. Ha ezeket a megbízásokat megfelelően teljesítik, akkor egyre többen jönnek majd.

Az oroszok tudtak élni is. Minden második este kitaláltak maguknak valamilyen bulit, aztán a következő napon délután tenisz vagy squash következett, masszázzsal és szaunával egybekötve. Liza rájött, hogy az egész napi munka után nem is lehetne ezeknél kellemesebb elfoglaltság, ami ugyanígy kikapcsolná.

– Mit gondolsz… – kérdezte Igortól. – Behringer hogyan fog dönteni, ha megkapja a pályázatunkat?

Igor mosolygott, és megsimította Liza szőke fürtjeit.

– Tudom, hogy rengeteget dolgoztatok rajta Elenával.

– Igen, és azt hiszem, jobb lett, mint a legutóbbi. Nem gondoltam volna, hogy azt túl lehet szárnyalni, de minden tekintetben eredetit alkottunk. Ha Behringernek ez nem tetszik, fújja fel magának!

– Rendben lesz, meglátod. Nagyon erősek lettünk ezzel az együttműködéssel. Ilyen nagy pályázó nincs is más.

– Igyekeztem… – nevetett Liza. – Az Omnibusiness nem indult. Nem mernek… A Sales&Co pedig messze nem rendelkezik olyan pályázatírókkal, mint mi…

– Ne szerénykedj. Nem pályázatírójuk nincsen, hanem ilyen okos vezetőjük.

Liza hagyta, hogy az önelégültség egy picikét a szárnyára vegye.

– Talán igazad van. Nem is tudom, mit csináltak volna a céggel Tormássy szülei, vagy az a plázacica Tormássy Berni…

– Zavar még az a nő?

– Mióta kidobtam, nem jelentkezett. Félek, tervel valamit.

– Meglátjuk. Ha igen, ott leszek melletted, és segítek.

Liza megszorította Igor kezét. A férfi csókolgatni kezdte, és éppen belemelegedtek volna egy kicsit, amikor kopogtak.

– Ki a franc az? – kérdezte Igor, de Lizától nem kapott választ. Felkelt, és az ajtóhoz ment. A lány hallotta, ahogyan fojtott hangon, oroszul beszél egy rekedtes hangú emberrel. Nem sokat értett meg belőle, inkább vele született nyelvi intelligenciája segített. Mintha Igort zavarta volna, hogy a másik idejött a hotelbe. Nem sokat beszélgettek, az ajtó bezárult, és a férfi visszajött.

– Bocsáss meg nekem. Egy váratlan üzleti megbeszélés jött közbe. Megrendeltem valamit, de úgy látszik, nem mindent értettek meg a vállalkozóim.

– Akkor megyek!

– Ne! Maradj csak. Mikor végeztem, ide jövök vissza. Örülnék neki, ha itt találnálak még.

– Meglátjuk… – mondta sejtelmesen Liza, de mindketten tudták, hogy sehova sem fog elmenni.